A cukorbetegség el?szobája – röviden így jellemezhetnénk a szervezet szénhidrát-háztartásának azt a zavarát, amelyet szaknyelven inzulinrezisztenciának neveznek. Hogy pontosabban mir?l is van szó, arról Tekse István szülész-n?gyógyász f?orvossal beszélgetünk, akinek praxisában ez a betegség gyakran fordul el?.
    – Sajnos, valóban egyre növekszik azoknak a száma, akik inzulinrezisztenciával küzdenek, és akkor még csak a felfedezett, kezelt betegekr?l beszélünk, holott sokan vannak, akik nem is tudnak évekig arról, hogy mi okozza panaszaikat – húzza alá elöljáróban. – Tehát pontos számot nem tudunk, de annyi biztos, hogy Magyarországon több százezer n?t érint ez a probléma.
    A f?orvos elmondja, hogy valójában a szervezetben lezajló folyamatot kell megérteni az inzulinrezisztencia meg- és felismeréséhez.
    – Köztudott, hogy a szervezetünk m?ködéshez szükséges energiát a cukor biztosítja, amelyet a táplálékból el?állítva a vér szállít valamennyi szervünkhöz – magyarázza. – A cukor sejtekbe történ? juttatását az inzulin nev? hormon végzi. Az egészséges szervezet optimalizálja er?forrásait, vagyis ha nincs cukor, amelyet be kell juttatni a szervezetbe, akkor nem termel inzulint, pihen a hasnyálmirigy. Zavar esetén az történik, hogy bizonyos szervek felveszik a cukrot, mások pedig nem. A hasnyálmirigy ezt úgy érti, hogy még több inzulint kell termelnie, hátha akkor helyreáll a rend. De hiába termel több inzulint, a vércukorszint magas marad, és ezzel együtt az inzulinszint is. A magas vércukorszint pedig roncsolja a szöveteket, a magas inzulinszint pedig néhány szerv kóros m?ködését idézi el?. Ez az állapot az inzulinrezisztencia, amikor bizonyos sejtek inzulinfügg? cukorfelvétele csökken.
    Tájékoztatása szerint ennek az állapotnak több veszélye is van. Ha hosszú id?n keresztül kezeletlen marad a zavar, akkor cukorbetegség alakul ki, mert a hasnyálmirigy el?bb-utóbb kifárad, és nem termel inzulint. Egy másik következmény, hogy az inzulinnak kevésbé ellenálló szervek érezhet?en megszenvedik a fokozott inzulintermel?dést. Azok egyike a petefészek.
    – Az inzulinrezisztens n?k az anyagcsere egyensúlyának felborulása miatt hasi típusú elhízást tapasztalnak, a petefészek m?ködésének zavara a menstruáció kimaradását, rendszertelenségét vonja maga után – mondja Tekse István. – A kezeletlen inzulinrezisztencia medd?séget, nehezebb teherbeesést, fokozott sz?rnövekedést és különféle b?rproblémákat okoz.

Bár f?ként n?ket érint, férfiaknál is el?fordul

    Figyelmeztet? jelek tehát vannak, de a helyes diagnózis megállapításához tanácsos n?gyógyászhoz és endokrinológushoz fordulni. Vannak olyan egészségügyi központok, ahol a két szakma együttm?ködésével, részletes, többirányú vizsgálatok alapján állítják fel a pontos diagnózist, és az annak megfelel? terápiát.
    Ha esetleg a beteg olyan orvostól kér segítséget, aki nem ismeri még pontosan az inzulinrezisztencia és a jellemz? tünetek összefüggését, akkor valószín?leg „csak” tüneti kezelésben részesül; például az enyhe stádiumú inzulinrezisztens tinédzsernek az orvos csupán fogamzásgátlót ír fel. Ezzel látszólag rendezi a menstruációt, de az alapbetegséggel nem foglalkozik.
    Az inzulinrezisztencia kezelhet?, hosszú távon karban tartható. Ehhez persze az kell, hogy az inzulinrezisztens ismerje betegségét, és képes legyen saját irányítása alá vonni a szervezetében zajló anyagcsere-folyamatokat. Sokan hajlamosak azt hinni, hogy ez az életmóddal valóban összefügg? betegség megszelídíthet? egyszer? diétával, és megfelel? mozgás, esetleg D-vitamin fogyasztás beiktatásával. De ez nem elegend?.
    – Az els? lépés kétségtelenül a megfelel?en beállított diéta, ami nem azonos a fogyókúrával. A kulcs a szénhidrátok megfelel? mennyisége és napi elosztása – hangsúlyozza a f?orvos. – A rendszeres testmozgás is csak akkor hatásos, ha a beteg alkatához ill?, számára kedvelt a választott mozgásforma, és saját alkatához igazított pulzusszámmal és ismétlésszámmal végzi heti háromszor-négyszer, rendszeresen. Ha pedig ezek a következetesen alkalmazott táplálkozási és sportolási módszerek nem hoznak eredményt, esetleg már egy kialakult, súlyosabb stádiumban állapítjuk meg a betegséget, akkor olyan gyógyszeres terápiát alkalmazunk, amely érzékenyíti a szöveteket az inzulin felvételéhez.
    Az is el?fordul, hogy kifejezett b?rproblémák jelentkeznek, akkor antiandrogén kezelést javasol a n?gyógyász b?rgyógyász szakorvos bevonásával vagy speciális hatású fogamzásgátló el?írásával. És ha minden említett terápia sikertelennek bizonyul, akkor – f?ként ha a cél a miel?bbi teherbeesés – petefészket érint? m?téti megoldás jöhet számításba.
    Mindent összevetve az inzulinrezisztencia – bár f?ként n?ket érint, férfiaknál is el?fordul – nem elhanyagolandó, mindenképpen kezelend? betegség, amellyel jó színvonalon, megfelel? min?ségben együtt lehet élni, ha a szakorvos által el?írt terápiát betartja a páciens, és ezáltal sikerül egyensúlyban tartania szénhidrát háztartását szervezetében.

(MTI; Leopold Györgyi)