A barátságtalan, nedves, szürke téli időben egy kis melegséget tud szívünkbe csempészni a sóskaborbolya, termésének színével. Az élénkpiros színű bogyók gyógyító tulajdonságokkal is büszkélkedhetnek, így nemcsak a lelkünknek, hanem a testünknek is jót tesznek.
A borbolyafélék (Berberis) családja Európa kontinentális és szubtropikus területeiről származik, mintegy 500-féle tüskés lombhullató vagy örökzöld cserjét számlál. A sóskaborbolya vagy sóskafa több “karácsonyi” cserje (mahónia-féle) rokona, és hozzájuk hasonlóan a borbolyafélék is a családi kertek ékkövei. Főleg ilyenkor, a téli hónapokban tűnnek ki apró tojásdad, tompa csúcsvégű leveleikkel, illetve a lombhullató fajták színes terméseikkel és kérgükkel.
Veszélyeztetett szépség
A sóskaborbolya (Berberis vulgaris) a Földközi-tenger vidékéről Európa-szerte elterjedt, egészen Skandináviáig, Ázsiában pedig a Kaukázusig. A Egyesült Államokban, Új-Zélandon termesztik. Az Egyesült Államok bizonyos részein és Kanadában azonban néhány borbolyafélét invazív növénynek tartanak, ezért tilos a szaporításuk és értékesítésük. A sóskaborbolyát is csaknem teljesen kiirtották Európából (a Cseh Köztársaságból is), mivel a mahóniával együtt (tévesen) a gabonarozsda köztes gazdájának vélték.
Napjainkban ismét kezdi birtokba venni a száraz meszes, homokos és kavicsos hegyoldalakat, valamint a lombhullató erdők melletti cserjéseket. Még nagyon sok országban, többek között Csehországban is veszélyeztetett növényfajként tartják számon.
Akár 3 méter magasra is növő, sima kérge világoszöld színű. Lombhullató cserje, sűrűn növekvő ágai sárgák és bordázottak. Levelei csokrokban bújnak elő a háromlevélkés tüskék hónaljából.
Erősen illatozó, aranysárga, hatszirmú virága egyszerű, csüngő fürtökbe csoportosul, és április-májusban virágzik. Beporzást követően, őszre fejlődnek ki kb. 1 cm nagyságú, ellipszis formájú bogyói, amelyek lenyűgöző kárminpiros színnel varázsolják el környezetüket. Az ehető bogyók csípősen savanyú ízűek, barnás színű, 2 lapos magot rejtenek magukban.
Csak mértékkel
Gyógyászati célokra kora tavasszal vagy ősszel kell begyűjteni a növény kérgét, leveleit – főként virágzás előtt –, majd később az érett gyümölcseit is. A kéreg és a levélzet (toxikus) alkaloidákat, főleg berberint, továbbá cserzőanyagokat, gyantát, illóolajokat, szénhidrátokat és flavonoidokat tartalmaznak. Bogyói savanyú ízét a nagy mennyiségű C-vitamin, K-vitamin és a szerves savak (almasav, citromsav stb.) adják.
Az emberiség a sóskaborbolyát az ókortól használja gyógyászati célokra. Írásos feljegyzések igazolják, hogy már az ókori Görögországban fogyasztották a növény bogyóit, az indiánok pedig skorbutra és megfázás ellen használták. A középkorban az ismert polihisztor, Paracelsus is készített gyógyító keverékeket a növény felhasználásával .
Alkalmazását sokszor visszavetette kérgének és magjának keserű íze. Ugyanakkor tény, hogy számtalan egészségtámogató hatása van: baktériumellenes, gombaölő, gyulladásgátló, antioxidáns stb. A benne található alkaloidák (főleg a berberin) kis adagokban hashajtó, vizelet- és epehajtó hatásúak, ám túladagolás esetén mozgásszervi és légzőszervi bénulást okozhatnak (ilyen konkrét eset ez idáig nem ismeretes).
A növény kérgéből (vagy leveleiből) készített főzet és tinktúra különböző gyulladásos betegségekre, kiválasztási és emésztési bajokra alkalmazható: például köszvényre, vese-, epe- és májbetegségekre, reumatikus mozgásszervi gondokra, hasmenésre, aknéra, ekcémára, bőrfertőzésekre stb.
Bizonyított a sóskaborbolya vérnyomáscsökkentő hatása, jótékonyan hat nőgyógyászati panaszok kezelésében (vérzés, fájdalmas menstruáció, gombás fertőzések), illetve szemgyulladásra is hatásos. C-vitaminban gazdag termései elsősorban megfázás és influenza esetén kiválóak, az alpesi népi gyógyászatban nemcsak tea formájában alkalmazzák, hanem szirupot és zselét is készítenek belőle.
Figyelem! A növény kérgének és leveleinek felhasználásakor a bennük található alkaloidák hatásai miatt szakembertől kérjenek tanácsot a növény adagolását illetően.
Több, mint gyógynövény
A sóskaborbolya bokor faanyagát az asztalosok és a fafaragók is előszeretettel választják ki. A növényből kivont festékanyagot korábban bőrök színezésére is alkalmazták.
A tüskés bokrok kiváló fedezéket nyújtanak a veszélyeztetett pillangóknak, egyúttal remek táplálékforrásul szolgálnak az apróbb madaraknak. A kertben gyönyörűek, kiváló élő kerítés (sövény) formálható belőlük.
A növény bogyóival emberemlékezet óta ízesítik a különböző kompótokat, dzsemeket, szirupokat és süteményeket.
A sóskaborbolyával mindenki megédesítheti, egészséggel töltheti fel nyugodt tél végi napjait.
Vladimír Vonásek
Szakmailag ellenőrizte és kiegészítette: Németh Imréné Éva fitoterapeuta, természetgyógyász,