Egyéb elnevezései: gyűrűvirág, kömice, náthavirág, nyestike,
A körömvirág egyike a legtöbbféleképpen használt fűszer-, és gyógynövényeknek. A vidéki kertek kedves, jól ismert, fagytűrő, egyéves növénye sokrétű gyógyhatásáról ismert, de ételek színezésére és kozmetikai szerként is felhasználják.
Egyéb elnevezései: boronafa, koronafa, ekegúzs, kininfa, kökönye, tövisfa, zabszilva,
Hegyoldalak, erdőszélek, cserjések, napfényes erdők növénye. Az 1-4 m magasra is megnövő cserje sötétszürke ágai hegyes tövisekben végződnek. Növekedése szabálytalan. Lassú növekedésű, hosszú életű.A rövid hajtások tövisben végződnek.
Már több mint 400 éve termesztik. A növény sajátossága, hogy csak árnyékban nő. Ernyős virágzatú. A kínaiak jensennek, azaz embergyökérnek hívják. Nem annyira az emberre kifejtett hatásai (szellemi és fizikai erőnlétfokozó, afrodiziákum), mint inkább a gyökér alakja miatt. Számos, Magyarországon is kapható, kínai eredetű potencianövelő készítmény alapanyaga.
Egyéb elnevezései: vadkomló, sullyogó iszalag,
Hazája valószínűleg Kelet-Európa volt, azonban a 8. század óta egész Közép-Európában elterjedt. Nedvesebb helyeken, ártéri és ligeterdőkben olykor áthatolhatatlan bozótot képez. A jobbra csavarodó száron horgas szőröket és keresztben átellenesen elhelyezkedő, hosszú nyelű, 3-5 karéjú, durva tapintású leveleket találunk. 10-40 m hosszú indáival bokrokra, fákra kapaszkodik.
Nedves, mocsaras vidékeken élő, átellenes lándzsás levelű növény.
Egyéb elnevezései: balzsamfű, démutka, kakucskafű, timián, tömjénfű, töményfű, csombor,
Szárazságtűrő, fényigényes. Egyes fajták 20-50 cm hosszúra növő hajtásai elfekvők, mások félgömb alakú bokrokká fejlődnek. A hajtások elágazók, a fekvő részeken legyökeresednek. Virágos hajtásain átellenesen helyezkednek el elliptikus levelei. Apró, ajakos, egyes fajokon lilás rózsaszínű, másokon rózsavörös virágai az ágak végén nyílnak. Magja nagyon apró.
Egyéb elnevezései: pestisölőfű, patikai gálga, galga,
Az kecskeruta évelő növény, amely bokrosan nő, és felálló szára 40-100 cm magas. Páratlanul szárnyalt levelei rövid nyelűek, és 11-19 levélkéből állnak. A levélkék lándzsásak vagy elliptikus alakúak. Virágfürtjei hosszú nyelűek és dús virágúak. Virágai lilás vagy fehér színűek.
Ázsiai eredetű, 1574-ben hozták Konstantinápolyból Bécsbe, majd innen terjedt el hazánkban is, főként szerzetesek és barátok közvetítésével, akik gyógyhatása miatt termesztették. A növények később kivadultak, mára pedig a magyar flóra szerves részévé váltak. Az egész északi féltekén megtalálható tavakban, mocsaras helyeken, állóvizek partjain.