(MTI) – Semmelweis Ignác Fülöpre, az „anyák megment?jére” emlékeztek halálának 150. évfordulója alkalmából csütörtökön a budapesti Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár bels? udvarában.

„Semmelweis Ignác az egyetemes és a magyar orvostörténet vitathatatlanul egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb alakja” – hangsúlyozta a Nemzeti Örökség Intézete és a múzeum által szervezett megemlékezésen Szél Ágoston, a Semmelweis Egyetem rektora.
A 19. századi magyar orvos gyermekágyi láz rejtélyét feltáró „félelmetes egyszer?, egyben nagyszer?” felfedezését méltatva a rektor Szent-Györgyi Albertet idézve úgy fogalmazott, hogy – mint minden nagy tudományos felfedezés esetében – a pályatársak ugyan látták mindazt, amit Semmelweis Ignác, de eszükbe se jutott arra gondolni, amire ?.
Réthelyi Miklós, az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság elnöke, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság tagja beszédében felidézte, hogy a bécsi egyetemen dolgozó Semmelweis Ignác számára élethosszig tartó lelkiismeret-furdalást okozott felfedezése, amely szerint a gyermekágyi lázban elhunyt anyák tragédiáját a kézmosással, az alapvet? higiéniával nem tör?d? orvosi vizsgálatok idézik el?.
Hozzátette: a Bécsb?l hazatér? Semmelweis Ignác 1851-ben a Rókus kórházban bizonyította néhány ágyban fekv? szül? n? példáján, hogy a tisztaságot, a gondos kézmosást is magába foglaló antiszeptikus kezeléssel a gyermekágyi láz által okozott halálesetek elkerülhet?ek.
Varga Benedek, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum f?igazgatója az eseményen hangsúlyozta, hogy a halála után mintegy 25 évvel világhírnévre szert tev? orvos felfedezésének kezdeti elutasítása mögött els?sorban a kortárs orvostudományi gondolkozás paradigmaváltásának nehézségeit kell látni.
Mint fogalmazott, Semmelweis Ignác felfedezésének idején még nem születetett meg teljesen az a bakteriológia elmélet, amely pontos magyarázatot adott volna a betegségek kialakulásáért felel?s kórokozók és fert?z? tényez?k biológiai mechanizmusára. Az átfogó elméleti háttér hiányában Semmelweis Ignác egyetlen klinikai problémára koncentráló felfedezése értelmezhetetlen volt, ezzel magyarázható, hogy még régi barátai és pártfogói sem álltak ki mellette.
Hozzátette: Semmelweis Ignác új, korát legalább negyedévszázaddal megel?z? megközelítése akkor hozta meg az elismerést kidolgozója számára, amikor kiderült, hogy az antiszeptikus módszer hasonló eredménnyel jár, ha más betegségek megel?zésére alkalmazzák.
Varga Benedek kitért arra is, hogy az 1880-as évek közepét?l a bakteriológiai paradigmaváltást követ?en „tervezett és akaratlagos kultuszépítés” kezd?dött meg Semmelweis Ignácnak a nemzetközi tudományos köztudatba való beemeléséért, azonban a kultikussá váló emlékezetet az orvos valóban kiérdemelte felfedezése súlyával.
Semmelweis Ignác Fülöp 1818-ban született egy németajkú budai családban. Pesten és kés?bb Bécsben el?ször jogi, majd orvosi tanulmányokat folytatott. 1847-ben jött rá, hogy a gyermekágyi láz nem külön kór, hanem az orvosi kéz által terjesztett fert?zés következménye, azonban a felfedezést megkésve, csak 1858-ban publikálta.
Utolsó éveiben súlyos idegrendszeri tünetek, a kezd?d? elmebaj jelei jelentkeztek nála, végül 1865. augusztus 13-án halt meg a durva bánásmód következtében a döblingi elmegyógyintézetben. Életér?l számos életrajzi regény, játékfilm, két dráma és két opera is készült.