(MTI-Press) – Pörög, pattog, mint akit felhúztak, akár egy nagy sebességgel száguldó autó, amelynek elromlott a kormánya és irányíthatatlanná vált. Általában ezeket a megállapításokat teszik a nehezen kezelhet? gyerekr?l, és azonnal kész a következtetés: hiperaktív. Az így „elkönyvelt” gyerek aztán viseli magán a bélyeget, hogy antiszociális, nem való közösségbe, hátráltatja a többiek játékát, tanulását. „Pedig a dolog nem ilyen egyértelm?” – állítja Hajdú Ágnes fejleszt?pedagógus, aki sok hiperaktív gyerekkel foglalkozik munkája során.
– Az mindenképpen figyelemreméltó, hogy az utóbbi id?ben egyre több gyereket nyilvánítanak hiperaktívnak, de önmagában a túlpörgés, az „örökmozgás” még nem jelenti azt, hogy fennáll a máig vitatott tünetegyüttes, amelyet orvosi nyelven ADHD szindrómának neveznek – mondja. – A hiperaktív gyerek alapvet? jellemz?je a mozgásos nyugtalanság, az impulzivitás, a figyelmetlenség, amely emlékezet- és tanulási zavarokkal párosul. A hiperaktív gyereknél a túlmozgás minden esetben figyelemzavarral, koncentrációhiánnyal jár együtt.
Nem mai probléma
Nem mai témáról van szó, hiszen már az 1800-as és az 1900-as években is kutatták és leírták a hiperaktivitás f?bb jellemz?it. Georg Still agyi eltérésként regisztrálta, ám a kés?bbiekben nem igazolódott a feltevése.
– Ma tudjuk-e, hogy mi okozza?
– Nagy er?vel folynak világszerte az ezzel kapcsolatos kutatások, és a legfrissebb hírek szerint sikerült megtalálni a hiperaktivitásért felel?s gént: a 16-os kromoszóma egyik enzimje lehet az okozó. Ma nem betegségként értékelik, hanem olyan állapotként, amely egy életre szól. Az elmúlt évben a Corvinus Egyetem végzett átfogó kutatást a hiperaktivitással kapcsolatban, és megállapítást nyert, hogy a 6-12 éves gyerekek körében mintegy 70 ezer eset fordul el?.
– A hiperaktív gyerek kétségtelenül „más”, mint a többi társa. Hogyan ismerhet? fel ez a viselkedészavarnál súlyosabb állapot?
– Semmiképpen nem rossz gyerekr?l van szó. A hiperaktív gyerek „mássága” lényegében már csecsem?korban megmutatkozik a szakember számára, de óvodás korban szinte bizonyossá válik Mégis a legtöbb hiperaktív gyereket csak az iskolában „diagnosztizálják.” Pedig a korai terápia rendkívül fontos. A hiperaktív gyerek „ingeréhsége” igen nagy. Állandóan újabb és újabb foglalatosságra van szüksége, nem köti le igazán semmi, állandóan izgalomban tartja magát, mert keresi az újabb és újabb ingereket. A baj az, hogy nem fokozott odafigyelést váltanak ki legtöbbször ezzel a magatartásukkal, hanem ellenszenvet, a környezet meg nem értését, elutasítását. Pedig ?k nem tehetnek róla, hogy ilyenek. Alapjában véve szerethet?, tehetséges, kreatív, segít?kész, sok ötlettel rendelkez? gyerekekr?l van szó, akikb?l sok jó tulajdonság kihozható, ha ért? módon közelítenek hozzájuk. A hiperaktív gyerek feln?tt korára rendszerint „kinövi” zavaró viselkedési, magatartási formáit, és hasznos tagja lesz a közösségnek, ha megfelel?en foglalkoznak vele. Sokan élsportolók, m?vészek, üzletemberek, menedzserek lesznek, olyan hivatásban érzik otthon magukat, amelyben hasznosítani tudják kreativitásukat, mozgékonyságukat.
A fenyítés nem sokat ér
– De addig igencsak próbára teszik a család, a tágabb közösség türelmét, figyelmét.
– Ez így van. Életre szóló kihívást jelent a családnak, amelyben hiperaktív gyerek nevelkedik. Éppen ezért tanácsos minél korábban pszichológus, fejleszt? pedagógus, tehát szakember segítségét is kérni a megfelel? bánásmód kialakításához.
Legtöbben nem képesek jól „kezelni” ezt az állapotot. A hiperaktív gyerek fokozott gondosságot igényel. Olykor kapkodó, konfliktusokba kevered?, még önveszélyes is lehet az ilyen gyerek, tehát nem könny? vele az élet. Viszont elfogadással, dicsérettel, alkotó környezet megteremtésével, rugalmas, de következetes szül?i magatartással megszelídíthet?, és jó mederben tartható vadsága, pörgése. A fenyítés nem sokat ér, a motiváció sokkal hasznosabb, mindig legyen célja a gyereknek, valami testhez álló hobbija, sport, zene, tánc, bármi, ami leköti, érdekli, amiben sikert ér el. A legtöbbet az intoleráns szül?i és nevel?i magatartás árt, a környezet állandó negatív visszajelzése inkább ront a gyerek állapotán, mintsem hogy segítene. A gyerek viselkedése a fokmér?je annak, hogy megfelel?en foglalkoznak-e vele.
– Hol kaphatnak tanácsot, érdemi segítséget azok a családok, amelyek hiperaktív gyereket nevelnek?
– Szakemberekkel létrehoztunk még 2006-ban ADHD Alapítvány elnevezéssel egy segít? szervezetet a szül?k kérésére. Rendszeres tréningeket, tájékoztató el?adásokat tartunk a hiperaktivitás témakörében, akkreditált pedagógusképzést is szerveztünk, hogy a sajátos nevelési szükséglet? gyerekek valóban megfelel? bánásmódban részesüljenek az iskolai közösségekben. Ma már több gyermekklinikán is szakrendelésen fogadják azokat, akik terápiás segítséget, esetleg gyógyszeres kezelést igényelnek.
Gyakran a környezet nem megfelel? magatartása hátráltatja éppen a hiperaktív gyerek önértékelésének javulását, önkontrollja fejl?dését, szocializációs zavarai felszámolását, mert a kezelhetetlennek nyilvánított gyerekkel nem megfelel?en foglalkoznak, és még hatékony pszichoterápiás segítséget sem kérnek minden esetben
Leopold Györgyi