Pipacs

Bár a pipacs őshazájának Dél-Európát, Észak-Afrikát és a mérsékelt égövi Ázsiát tartják, mára már elterjedt Európa nagy részén, Ázsiában és Észak-Amerikában. A gabonatáblák  jellegzetes gyomnövénye még az intenzív szintetikus kemikáliák világában is hatalmas mennyiségben életben  tudott maradni. Ennek oka például, hogy rezisztens sokféle gyomirtó szerre, mert másképp válaszol a kémiai anyagokra mint a fogékony gyomok, vagyis másképpen metabolizálja őket.

Háborítatlan körülmények között egyetlen növény 60 000 magot is termelhet, és ezek a magok a földben 80 éven keresztül is életképesek maradnak.

A pipacsot már elég régen ismerték,  magjait megtalálták kb. ie. 2500-ből  származó egyiptomi árpaszemek között, és gyakran társul a pipacsvirág képe a kukoricával az ábrázolásokon, amelyek a római termés istennőt Cerest jelenítik meg.

Egy érdekesség: a pipacs négyszirmú skarlát virágja  az  emlékezés szimbóluma. A legjelentősebb veteránszervezet, a Brit Királyi Légió minden év  november 11.-énaz I. világháborút lezáró Compiègne-i fegyverszüneti egyezmény aláírásának évfordulóján  (1918 november 11.)- papírból készült  piros pipacs  viselésével az összes – így a napjainkban is zajló – háborúban elesett katonára emlékezik. És akit érdekel  hogyan keveredett a pipacs ebbe a szerepbe  itt olvashatja a történetet!

De térjünk vissza a pipacsra, és most már ne mint útszéli gyomról, vagy  jelképről beszéljünk róla, hanem mint gyógynövényről.

A pipacsot a hagyományos orvoslás már régóta használja mint az idegek, és a légutak gyógyszerét.

  • Vagyis Dioscorides szerint: „főzzél meg 5 vagy 6 pipacsvirágot másféldeci borban és itasd meg azzal akit el kívánsz altatni”
  • Culpeper szerint : a virágból készítsünk szirupot amely jó hatású nyugtató és segíti az alvást, hatékony hörghurut és folyamatos köhögés, továbbá rekedtség és a hang elvesztése esetén. Vagy a fekete magokat forraljuk borban, vagy az üres fejeket főzzük vízben hogy el?idézze a pihenést és az alvást.

Mit tartalmaz a növény, amelyeknek  ezeket a hatásokat tulajdoníthatjuk: alkaloidok (reagenine, readine (rhoeadine) – az egész növényben), savak, anthocyaninok, szacharóz, nyálka, pigmentek ( mecocianine).

Mire használható:

  • A virágok és szirmok fájdalomcsillapító, bőrpuhító, emmenagogue, köptető, hipnotikus, enyhén kábító és nyugtató hatásúak. A forrázatot belsőleg  hörgő panaszok és  köhögés, idegesség, szorongás, álmatlanság, emésztési zavarok, idegrendszeri emésztési zavarok és kisebb fájdalommal járó állapotok kezelésére használhatjuk.
  • Torokfájás, torokgyulladás, gégegyulladás esetén csökkenti a gyulladást és a fájdalmat. 2 teáskanál sziromból egy liter vízzel forrázatot készítünk és ezzel gargarizálunk
  • Talán még kozmetikai célra is alkalmas. Ráncok ellen a fenti infúzióval esténként borogassuk az arcunkat.
  • Kipróbálható kötőhártya gyulladás esetén. A fenti arányokkal készített forrázatot szűrjük, és ezzel mossuk a szemet.
  • A magot nyers vagy főtt formában kenyér, sütemények, gyümölcssaláták ízesítésére lehet használni, diós ízt kölcsönöz nekik.
  • A szirmok vörös festékanyaga ételek, potpourri vagy teakeverékek színezésére szolgálhat
  • A pipacs ehető vadnövény, leveleiből –amelyeket még virágzás előtt kell szedni– spenóthoz hasonló főzeléket lehet készíteni, vagy levesekhez, salátákhoz adható mint ízesítő.

Gyűjtése: kinyílt virágainak sziromleveleit kell gyűjteni, a friss szirmokat nem szabad törni, mert fekete foltossá válhatnak, sőt szárításkor a finom szirmokat szét kell választani mert könnyen megromolhatnak.

Napi adagja: rövid ideig tartó alkalmazás esetén 0,5-2 gramm, hosszabb ideig tartó alkalmazás esetén 0,4-0,8 gramm.

És végül még meg kell említenem a shirley pipacsokat. Ugyanis ebből az elterjedt gyomnövényből csodálatos változatokat volt képes kitenyészteni  William Wilks tiszteletes, aki 20 évet töltött evvel a munkával.