Most jött el az ideje az Ön szokásos IP (Igazság Pillanata) étrendjének. El?vette a kártyáját, amely tartalmazza a DNS-profilját, az Ön genetikai aláírását az étrendklinikához és egy t?szúrásnyi vért is adott. A vérét megvizsgálták és összehasonlították a DNS-ével. Rövid várakozás után az étrendi el?írás elkészült, amelyet az Ön specifikus genetikai szükségleteire szabtak és tökéletesen kiegyensúlyozva a makro- és mikrotápanyag-szükségleteit.

Az Ön számára a következ? néhány hónapra vonatkozó étrendi ajánlás természetesen egyáltalán nem hasonlít  arra amelyet olasz barátjának vagy a f?nökének készítenének, aki másodgenerációs indián. Még fiútestvérének is -aki sokkal hektikusabb életmódot folytat mint ön -egy teljesen különböz? ételsort ajánlottak.

Ebben a pillanatban ez egy fantasztikus bombahír, de egyike azoknak a dolgoknak, amiket a tudósok már korábban el?rejeleztek, amely technikailag lehetségessé válhat a jöv?ben.

Nem is olyan régen, a táplálkozástudomány és a genetika vizsgálata külön párhuzamos pályán futott. Most a két pálya egybemosódik, mivel a tudósok vizsgálják a génjeink és a táplálkozásunk közötti kölcsönhatást.

A kutatás ezen területe amelyet  tudományosan nutrigenomikának neveznek vagy  fogyasztóbarátabb módon “személyre szabott táplálkozásnak”, sokat ígér? információkkal szolgál. Ezek az információk hatékonyabban segítenek személyre szabni a táplálkozási tanácsokat az egészségi állapot javítása és néhány betegség megel?zése érdekében.

De ez nem egyszer? feladat.

Vegyük példának a szívbetegséget. Nem csak egy gén felel?s a szív és az érrendszer m?ködéséért – legalább 20 000 gén vesz részt a szabályozásában. Habár minden génnek csak kis hatása van, bizonyos “jelz? gének” általános jelzést adhatnak a szívbetegség kifejl?dését jelz? egy bizonyos kockázati tényez?r?l. Például azonosítottak egy gént, amely a vér koleszterinszintjének szabályozásában vesz részt. A gén leggyakoribb változataitól eltekintve két másik változata létezik, amelyek vagy az átlagnál magasabb kockázatnak teszik ki az egyént a magas koleszterinszintre, vagy megvédik attól.

Azt találták, hogy ahol az életmódfügg? kockázati tényez?k alacsonyak, például olyan embereknél, akik fizikailag aktívak és alacsony zsírtartalmú étrendet tartanak, nem tesz nagy különbséget, ha hordozzák azt a génvariánst, amely hajlamossá tesz a magas koleszterinszintre. Más szóval, ha az életmódfügg? kockázati tényez?k magasak, akkor ez talán egy dohányzó, fizikailag inaktív és sok telített zsírsavat fogyasztó egyénnél, aki rendelkezik ezzel a génnel, magas koleszterinszintet fog eredményezni.

Azt is kimutatták, hogy ha emberek egy csoportja egy idegi egy terápiás (gyógy)étrendet követ, hogy csökkentse a koleszterinszintjét, néhány embernél drámaian kedvez? anyagcsereválasz jelentkezik, míg mások szervezete nem reagál erre egyáltalán. Tehát a nem-reagálóknak  id?pazarlás hogy az étrendváltoztatással küzdjenek, miközben a jól-reagálók számára tényleg megéri a fáradozást.

A kulcs az, hogy megtalálják azt a bizonyos génváltozatot, amely a túl-reagálóknál általában megjelenik. Amint ez az információ elérhet?, lehet?vé teszi, hogy azokat az embereket célozzák meg a táplálkozási tanáccsal, akik a leginkább tudnának ebb?l profitálni.

A szívbetegségen kívül számos más genetikai változatot találtak a táplálkozással kapcsolatban.

Azok a gének, amelyek szabályozzák a folátanyagcserét, olyan állapotokhoz kötöttek, mint a vel?cs?záródási rendellenesség, egy sor gént azonosítottak, amelyek a szervezet vasfelszívódásával és -szintjének szabályozásához kötöttek. Arra is van bizonyíték- iker- és testvérkutatások alapján- hogy a genetikai tényez?k a f? meghatározói a csontok ásványianyag-s?r?ségének és szerkezetének.

Nem kétséges, hogy a genetikai profilunk hajlamossá tesz bennünket a környezetünkre való különböz? módokon történ? reagálásra. A jöv? kutatása lehetségessé teszi, hogy rájöjjünk, hogyan a legjobb módosítani a környezetünket és az étrendünket, hogy legjobban megfeleljünk az élettani adottságainknak. Ahogy Jose Ordovas, a Tufts Egyetem Táplálkozás és Genomika Professzora, Bostonból, az Amerikai Egyesült Államokból mondja : “Ez nem a természetr?l vagy táplálkozásról szól; hanem a természetünk táplálásáról.”

Ha már mindent ismerni fogunk.. és ha ügyesen csináljuk,  az élelmiszerekkel befolyásolhatjuk génjeink m?ködését…mindig a megfelel? irányba terelgetve ?ket.