Ne bízzuk a szerencsére! – Hirtelen szívhalál gyermekkorban

Megel?zhet?-e, kivédhet?-e az a katasztrófa, amelyet a gyermekkori hirtelen szívmegállás jelent? A kérdés régóta foglalkoztatja az orvosokat, mostanában egyre inkább, mivel az utóbbi id?ben több fiatal sportoló esett áldozatul az orvul támadó szívhalálnak. Csecsem?- és gyermekkorban is el?fordul hirtelen szívhalál, és bár ritka eseményr?l van szó, akiket érint, azoknak mindenképpen tragédia, nehezen feldolgozható trauma, hiszen rendszerint el?jelek nélkül, váratlan hirtelenséggel szedi áldozatait.
– Valóban ritka eseményr?l van szó, hiszen 100 ezerb?l „csak” 3-4 kisgyermeknél fordul el? – er?síti meg Kormos Zsuzsanna, csecsem? és gyermekkardiológus f?orvos.
– A kisgyermekeket érint? hirtelen szívhalálból egy is sok, itt valóban nem helyénvaló meghatározás a „csak” és a „kevés”, de nem lehet nem tudomást venni a lehet?ségr?l, hogy bármikor bárkinél el?fordulhat.
– Szerencsére az én praxisomban eddig nem volt ilyen esemény, de azt kell mondanom, hogy lehetett volna, ha id?ben nem vesszük észre a figyelmeztet? jeleket, amelyek nyomán részletes, speciális vizsgálaton derítettük fel az okokat, azokat a szívhibákat, amelyek tragédiához vezethettek volna, ha kezeletlenül, rejtve maradnak. Szakmai körökben gyakran elhangzik, hogy talán nálunk is kötelez?vé kellene tenni iskoláskorban a gyerekek kötelez? EKG sz?rését, ami eddig nem valósult meg. Nem sok helyen vezettek be ilyen intézkedést, Olaszországban és Japánban van hasonló jelleg? kötelez? sz?r?vizsgálat. Az viszont igen fontos, hogy már egészen kicsi gyermekkorban, a bölcs?dében és óvodában felfigyeljen a vizsgáló gyermekorvos a legkisebb szívzörejre, rendellenességre, ritmuszavarra, és azonnali kivizsgálást kezdeményezzen. Az el?vigyázatosság soha nem felesleges. Bizonyos esetekben ugyanis megel?zhet? lehet a gyermekkori hirtelen szívhalál, amelynek okait vizsgálva több tényez? is számításba jön. Beszélhetünk genetikai hajlamról, családi örökségr?l, elektromos ingerképzési vezetési zavarról, szívizom bántalomról, de állhatnak a háttérben különféle gyulladásos megbetegedések is. Igaz, ez utóbbiak el?zetesen nem sz?rhet?k, nem diagnosztizálhatók, mert heves vírusfert?zés során alakulnak ki. Különösen járvány idején kell ezeknek a lehet?ségét figyelembe venni a gyermekorvosnak, és a legapróbb gyanú esetén speciális szívvizsgálatot javasolni.
– Az EKG-t tarthatjuk teljesen megbízható diagnosztikai eszköznek, vagyis minden rendellenességet kimutat?
– Nem. Bár az EKG remek „diagnoszta,” mégsem hagyatkozhatunk csak erre a vizsgálati eszközre bizonyos esetekben. Egyszer?en azért sem, mert vannak el?re nem jelezhet? kórok is, és olyanokkal is számolnunk kell, amelyek mindvégig rejtve maradnak, nem derülnek ki. Egyébként vannak más vizsgálati módok is, a szívultrahang, újabban a szív CT (komputertomográf) és MRI (mágneses magrezonancia képalkotás) együttes alkalmazásával igyekeznek kisz?rni például fiatal élsportolók „szívz?rjeit”. A hirtelen szívhalál eddig a feln?tt korosztály köréb?l szedte áldozatait, legtöbbször a koszorúerek elmeszesedése miatt. Az utóbbi id?k eseményei azonban arra figyelmeztetnek minket, hogy az erek elmeszesedése már sokkal korábban elkezd?dik egyeseknél. A rendszeresen sportoló fiatalok ilyen irányú vizsgálata ezért került napirendre.
– Feln?ttkorban minden félórában elveszítünk valakit hirtelen szívhalál következtében, de a bölcs?halálként ismert csecsem?- és kisgyermekkori szívmegállás korábban valóban a kivédhetetlen események közé tartozott. Valóban nincs lehet?ség és segítség, bele kell nyugodni a feldolgozhatatlan tragédiába?
– A hirtelen, váratlan, sokkoló történés a legtöbbször pánikot okoz, a környezet szinte megbénul, cselekvésképtelen lesz. Pedig ebben az életveszélyes helyzetben mindenképpen meg kell kísérelni az azonnali újraélesztést.

Mindenképpen pozitív módon értékelhet?, hogy egyre többen tanulják meg iskolákban és különféle tanfolyamokon a szakszer? újraélesztés technikáját, és adott esetben képesek is gyakorlati segítséget nyújtani.
A szívmegállás orvosi szempontból még nem jelent szívhalált. Az azonnali életveszély viszont mindenképpen versenyfutás az id?vel. Szívmegállás esetén a szív pumpafunkciója és a vérkeringés megsz?nik. A létfontosságú szervek nem jutnak oxigénhez, mindössze 3-5 perc áll rendelkezésre a cselekvésre – ha hosszabb id? telik el az újraélesztésig, akkor már visszafordíthatatlan agy- és szívkárosodás következik be, lényegében a klinikai halál szindrómája áll fenn ilyenkor.
Az újraélesztést csak annak érdemes megkísérelni, aki pontosan ismeri a teend?ket, gyorsan és szakszer?en képes alkalmazni megszerzett ismereteit, hogy a szívmegállás és szívhalál között rendelkezésre álló rövid id? elegend? legyen az élet újraindításához.

(MTI;  Leopold Györgyi)