Mire jó a medveszőlő

A medveszőlő (Arctostaphylos uva-ursi) egész  Európában, Észak-Ázsiában és Észak-Amerikában megtalálható sarkvidéki  faj.  Hazánkban nem él. Hozzánk legközelebb a Tátrában és a Fátrában, a Sziget-hegységben, a Kárpátokban és a Velebit-hegységben tenyészik. Európában Közép-Olaszország magashegyein éri el déli előfordulását.

Örökzöld kúszó törpecserje. Nagy kiterjed sarjtelepet alkot. Ágai kihajtáskor finoman molyhosak, majd lekopaszodók. Ék vállú levele rövid levélnyélbe keskenyedik. Levelei szórt állásúak, mintegy 3 cm hosszúak és 0,5-1 cm szélesek, ép szélűek, visszás tojásdadok, tompa vagy kissé kicsípett csúcsúak, vastagok és bőrneműek. Levélszíne fényes, kissé ráncos. Levél széle kezdetben szőrös, majd lekopaszodó. Virága hímnős, korsó alakú, fehéres vagy pirosas, csüngő virágzata 3-12 virágból áll. Termése gömbölyű, piros, lisztes húsú, száraz bogyó. Főleg mészkősziklákon fordul elő. A drogot a szárított levél adja.

A medveszőlő gyógyászati használatát először  egy késő középkori kézzel írott Welsből származó könyvben említik. A The Red Book of Hergest néven emlegetett könyvben a költészet és történelem mellett a gyógynövényes medicináról is szó esik, vagyis a híres Myddfai orvosok receptjeiről. Úgy tűnik Európa északi részein a népi orvoslásban már jóval korábban használták a növényt mint Közép-Európában.

A reneszánsz herbalistái csak alkalmanként említik és nem kapcsolnak hozzá kifejezett gyógyászati alkalmazást. Említi például Carolus Clusius  “Historia Rariorum Plantarum” című művében (1601), majd később Linné  “Materia Medica”-jában  (1749).

A 18. század közepén kezdték hatását felismerni és gyakrabban használni Németországban, majd a 19. század elejétől már hivatalosan is elismerték olyan betegségek esetén mint a vízkórság, vesekő, gonorrhea, cukorbetegség, sőt bronchitisz.

Ezekből az indikációkból mára az enyhe hugyúti fertőzések kezelésére és vizelethajtóként való felhasználás elfogadott. Gyógyászati felhasználását számos európai gyógyszerkönyvben és gyógynövénytan könyvben is dokumentálták.

Mit tartalmaz?

A medveszőlőben mint a legtöbb gyógynövényben számos biológiailag aktív vegyületet találunk. Ilyenek a polyfenolok, a fenolos savak, flavonoidok, iridoid glükozidok, triterpének, enzymek, allantoin, illó olaj.  A számunkra legfontosabb vegyületek a hidrokinon származékok, vagyis azok a vegyületek, amelyek a szervezetben megtett útjuk végén a vizeletben kifejtik a számunkra fontos hugyúti fertőtlenítő hatást. Ezek az arbutin, metilarbutin és a galloil-arbutin.

A teában levő arbutin és származékai könnyen felszívódnak, majd a májba jutva átalakulnak  hidrokinon-glükuroniddá vagy hidrokinon -szulfáttá és ebben a formában érkeznek meg a húgyutakba ahol lúgos környezetben (pH8) hidrokinon szabadul fel. Ez a vegyület felelős a végső fertőtlenítő hatásért. Az antibakteriális hatás a tea elfogyasztása utáni 3-4. órában a legerősebb, és  terápiás mennyiségű szabad hidrokinon csak lúgos közegben van a vizeletben, annak normál -6,5 körüli – ph-ján nincs. A számunkra legfontosabb húgyúti fertőtlenítő hatást vizsgálattal is sikerült bizonyítani. Egészséges önkéntesektől  0,1 vagy 1,0 g arbutin orális adagolása után 3 órával vizeletmintát gyűjtöttek. A  pH8-ra beállított vizeletmintát másik 20 általánosan használt antibakteriális vegyülettel összevetve (szokásos vizeletkoncentrációjuk szerint) in vitro tesztelték 74 baktériumtörzs felhasználásával. (Például Escherichia coli, Proteus mirabilis, Pseudomonas aeruginosa és Staphylococcus aureus). Csak az arbutin (1,0 g arbutin beadását követően összegyűjtött vizeletmintákban), a gentamicin és a nalidix sav volt aktív  a vizsgált törzsekkel szemben. (A gentamycin egy széles spektrumú antibiotikum, a nalidixsav pedig a kinolon, fluorokinolon típusú antibiotikumok alapvegyülete) 800 mg arbutin szájon át történő adagolása (vagy az ennek a mennyiségnek megfelelő tea fogyasztása ) tehát lúgos közegben jelentős antibakteriális aktivitást mutatott. A hatékonyság feltétele a lúgos közeg mondja a vizsgálat.

Az általános leírások a medveszőlő tea fogyasztásakor felhívják a figyelmet hogy vele együtt  étkezési szódabikarbónát is fogyasszanak a vizelet lúgosítására, kb. 10 grammnyi mennyiséget a teához. Ezzel a lúgosítással azonban van egy kis baj. Az általánosan elfogadott napi dózisok  csak rövid periodusra tudják a vizeletet lúgosítani.  Egy 2003-ban elvégzett vizsgálat szerint azonban néhány  baktérium amelyek  mint fertőző ágensek részt vesznek a hugyúti fertőzésekben -mint pl Streptococcus faecalis, Klebsiella  Enterobacter fajok,  Proteus vulgaris, Escherichia coli- saját enzimműködésük folyamán -vesztükre- felszabadítják a rájuk toxikus a hidrokinont.  Ez a folyamat azonban függ a baktérium enzimműködésének aktivitásától.  Aki azonban biztosra akar menni igyon szódabikarbónás vizet a medveszőlő kezelés alatt.

Az antibakteriális hatás többféle mechanizmusnak köszönhető azonban a legfontosabb számunkra, hogy megakadályozza a baktériumoknak a szövetekhez való tapadását és azok egyszerűen kimosódnak a vizelettel. Emiatt a fertőzés nehezebben tud kialakulni. Ez a mechanizmus hasonló az áfonyában található procyanidinek hatásához, amelyeket a népi gyógyászat ugyanerre az indikációra használ, vagyis enyhe húgyúti fertőzések korai szakaszának kezelésére.

Érdekességek

  • A medveszőlő tea csökkenti a trigliceridek felszívódását a bélrendszerből, ennek a hatásnak a kihasználását azonban korlátozza az, hogy a teát csak rövid ideig ajánlatos fogyasztani
  • Az arbutinnak nagy koncentrációban és in vitro gyulladáscsökkentő hatása van
  • A medveszőlő levél erős antioxidáns -szintén csak in vitro- a benne levő galluszsav és a tanninok miatt
  • Az arbutinnak nagy dózisban olyan erős köhögéscsillapító hatása van, mint a codeinnek. A vizsgálatokat igen nagy dózisokkal, és állatokon végezték, ezért ezek az eredmények nem vonatkoztathatóak  az emberre.
  • A medveszőlő levél kivonatát a kozmetológiában a bőr fehérítésére használják.
  • A tea a vizeletet zöldre, vagy barnászöldre színezheti a benne levő hidrokinon oxidációja miatt.
  • A medveszőlő levél része az észak-amerikai indiánok hagyományos dohánykeverékének a  Kinnick Kinnick-nek, amelyet a békepipában használtak és még ma is kapható. A medveszőlőhöz a megtisztulás fogalmát társítják.
  • A hagyományos használat és  a modern fitoterápia is ezt a teakeveréket kizárólag a nők húgyúti  fertőzéseinek kezelésére ajánlja.

Biztonság: a hidrokinon hosszas alkalmazás során rákkeltő és májkárosító hatású. A teának azonban (a  hagyományos adagolásban, és maximum két hétig tartó fogyasztásáában)  nincs ismert káros mellékhatása mivel ez a vegyület egyéb élelmiszerben is előfordul mint például a kávéban, a teában és a vörös borban.

Ellenjavallt: terhességben, szoptatás alatt, gyermekeknek 12 éves kor alatt és vesebetegeknek.

Adagolás

A nemzetközi standardokban elfogadott adagolás 3gr drog  150 ml vízzel készített kivonata forrázással, vagy hideg vizes áztatással.  Napi 3-4 alkalommal fogyasztható. (A hideg vizes áztatással kevesebb tannin kerül a kivonatba.) A tea fogyasztása csak néhány napig javallt, elhúzódó hugyúti fertőzéssel forduljanak orvoshoz.