Mire használhatja egy húsevő növény ragacsos nedvét az orvostudomány?

A húsev? harmatf? (Drosera-nemzetség) fajai egy amerikai kutatás szerint némi ravaszsággal a jöv?ben számos orvosi eljárás során segíthetnek az emberen.

A harmatf? elnevezése rendkívül találó: a növény minden levelét sz?rszer? szálak borítják, amelyeknek a végén egy apró csepp fénylik, mintha a reggeli harmat maradt volna a növényen. Ezek a cseppek azonban korántsem olyan ártalmatlanok, mint a harmat: a csillogó nedv er?s ragasztó, amely m?ködésbe lép, mihelyt egy rovar a levélre száll. Ahogy az áldozat küzd a szabadulásért, mind több és több sz?röcske nedve biztosítja sorsának beteljesülését: a növény levele lassacskán megemészti a testét.
A knoxville-i Tennessee-i Egyetem kutatója Mingjun Zhang biomérnök azonban inkább építésre, mint pusztításra használná e nedvet. Kutatásai szerint az anyag ugyanis alkalmas lenne krónikus sebek gyógyítására, szövettenyésztésre és számos más, bemetszéssel járó orvosi eljáráshoz.
A szövettenyésztés egyre fontosabb tudománya új megközelítésben segít a sérült testrészek és szövetek helyreállításában. Alapgondolata szerint a cél burjánzó egészséges szövet – ideg-, csont- vagy izomsejtek tömege – beépítése a károsodott testrészre úgy, hogy az új sejtek egészséges, m?köd?képes szövetet alkossanak.
Lehetetlen azonban, hogy az orvos egyszer?en csak befecskendezzen egy területet új sejtekkel, majd várja, hogy azok növekedni kezdjenek. A sejtek megfelel? tapadási felületen képesek csak osztódni és differenciálódni, így a szövettenyésztéses eljárásban a sejteket megfelel? alapra kell helyezni. Ez többféle anyag lehet a szivacsoktól a filmen át a gélekig. Ezután kerülhet a teljes „építmény” a szervezetbe. Mihelyt a sejtek sokszorozódni kezdenek, az alapozás biztosítja számukra a „szabásmintát”, el?segíti a sejtnövekedést és a sejtek közötti kommunikációt. Miután az alap feladata befejez?dött, lebomlik a szervezetben, a helyén pedig már csak az egészséges új szövet marad.
Az alapozás számos feltételnek kell megfeleljen, a „szövetmérnökök” pedig már régen keresik az ideális anyagát. „Ez volt a legnagyobb kihívás” – mondta Zhang a BBC-nek. Laboratóriumában sorra vizsgálta a természetes anyagokat, amelyek potenciálisan megfelelnek az alapozáshoz. Így jutott arra következtetésre, hogy a harmatf? nedve alkalmas lehet.
A növényi ragasztó teljes mértékben természetes és biológiai úton lebomló vegyület, amely cukrokból és savakból tev?dik össze. Ragadós, tehát megfelel?en rögzíti a sejteket. Ezen felül rendkívül elasztikus, ami azért fontos, mert a sejtek növekedése közben igen változatos formáknak kell alapot szolgáltatnia.
Kutatása során Zhang egy „szilíciumostyát” helyezett a harmatf? nedvére, majd 24 órán át hagyta az anyagot száradni. Mikroszkóp alatt megvizsgálva döbbenten látta, hogy a növényi ragasztó nanorostok teljes hálózatává alakult. A leveg?átereszt? alapozásban ráadásul éppen a megfelel? méret? pórusok alakultak ki.
Zhang ekkor a nedvvel üvegfelületet kent be, majd patkányagyvel?b?l származó él? idegsejtekkel oltotta be. Egy nap múlva a sejtek megtapadtak, a laponként átlag 1250 sejt birtokba vette a rendelkezésére álló felületet. A sejtek 98 százaléka életképes maradt, és még akkor is szilárdan a helyén maradt, amikor Zhang megpróbálta leöblíteni ?ket.
A harmatf?alapon az idegsejtek képesek az osztódásra, és Zhang szerint a csont- és b?rsejtek hasonlóan jól m?ködtek a felületen. Feltevése szerint a nedv b?rsejtekkel keverve és krónikus sebekre helyezve el?segíti az új b?rfelület kialakulását.

Forrás:MTI