A mesterséges nanorészecskéket már évtizedek óta alkalmazzák a vegyiparban, a festékgyártásban, de esetleges biológiai hatásaik még szinte ismeretlenek. Német kutatók egy évszázada kidolgozott szívkészítményt alkalmazva fontos megfigyeléseket tettek ezeknek a részecskéknek élettani hatásait illet?en.
Ma már különleges technikával sokféle célból el?állítanak nanorészecskéket. Ezeknek a parányi anyagoknak a mérete adja nevét: egy millió nanométer egyetlen milliméter, vagyis tízezred része a hajszálnak.
Ma az igazán koromfekete szín? tárgyak gyártásakor nanorészecskéket használnak és évente hatmillió tonna készül bel?le. A vakítóan fehér hatáshoz is nanoelemek adják a szint, de alig van olyan terméke a modern életnek, ahol a nanorészecskék ne lennének jelen. Ugyanakkor nem tudjuk, hogy a nanotechnika milyen élettani-kórélettani hatásaival kell számolnunk.
Reinhard Niessner és Andreas Stampfl Münchenben a nanorészecskék hatásának vizsgálatára igen régi technikát használt: a Langendorff-szívet. Oskar Langendorff még 1895-ben dolgozta ki azt a túlél? szívet, mellyel laboratóriumi körülmények között órákon keresztül lehet a szívm?ködést tanulmányozni.
Ilyenkor a kísérleti állatok kioperált szívét vér helyett különleges tápoldattal áramoltatják át, amelybe a legkülönböz?bb szereket lehet beleadni és közben megfigyelhet? azok esetleges hatása. A német kutatók ilyen szívkészítmény útján vizsgálták a különféle nanorészecskék szívhatásait.
Az ACS Nano szaklapban megjelent cikkük szerint azt tapasztalták, hogy a Langendorff-szív m?ködése az egyes nanorészecskék adására különböz?képp változott: volt olyan készítmény, mely gyorsította a percenkénti szívdobbanások számát, volt olyan, mely szabálytalanná tette, s?t szívbetegségre jellemz? EKG eltéréseket hozott létre.
A szénfekete nanorészecskék, vagy a titánium-dioxid, a szilikon-dioxid legalább 15 százalékkal gyorsította a szívm?ködést és ezek az anyagok olyan EKG eltérésekhez vezettek, amelyek nem sz?ntek meg akkor sem, ha a kezelést abbahagyták. Ugyanakkor az aerosil szilikátoknak és a polisztirénnek nem volt szívhatása.
A régóta ismert Langendorff technika a kutatók szerint rendkívül alkalmas ezekre a kísérletekre. „A szív kit?n? vizsgálati szerv: saját ritmusképz? része van, mely a testb?l kiemelve is még órákig m?ködik” – mondta Stampfl professzor.

Forrás: MTI, Matos Lajos