Újabb év, újabb fogyókúrázó hírességek. A szigorú étrendet követ? sztárok azonban korántsem számítanak új kelet? jelenségnek. Az önsanyargató hírességek egyik els? mintapéldánya Lord Byron (1788-1824) volt, aki kétszersülten, szódavízen, olykor ecetbe áztatott burgonyán tengette egyetemi éveit, és meggy?z?déssel vallotta, hogy a n?knek kizárólag homársalátát és pezsg?t szabadna nyilvánosan fogyasztaniuk. Életmódjával az angol romantikus költ? jelent?sen hozzájárult ahhoz, hogy a nagyközönség ma már szinte megszállottan követi nyomon a sztárok kilókkal vívott küzdelmeit – állítja Louise Foxcroft történész.

Byron költ?i oldalát a könnyed légiesség, alkatát azonban – legnagyobb bánatára – sokkal inkább a „hízásra hajlamosság” jellemezte. A brit poétának a mai hírességekhez hasonlóan keményen meg kellett dolgozni alakjáért. A kövérségt?l való rettegés olyannyira elhatalmasodott rajta a Cambridge-i Egyetemen folytatott tanulmányai során, hogy drasztikus diétába kezdett: részben karcsúságának meg?rzése, részben elméjének frissen tartása végett.

Mérleg a borkereskedésben

Leginkább kétszersültet, szódavizet és ecetbe áztatott burgonyát evett. Gyapjú alsóruhákba tekerte testét, hogy leizzadja magáról a kilókat, és megszállottan méregette a súlyát. Kiadós étkezéseit jókora adag magnézium-karbonáttal zárta. A London szívében m?köd? Berry Bros & Rudd nev? borkereskedés feljegyzései szerint Byron 1806-ban 88 kilogrammot nyomott, öt évvel kés?bb azonban már alig érte el az 57 kilogrammot. Az üzletben gyakran megfordultak a kor stílusos, magukra sokat adó férfijai, hogy otthoni mérleg hiányában – amely csak a 20. század elején jelent meg – a bolt függ?mérlegén ellen?rizzék a súlyukat.
Beau Brummel, a régensség korszakának (1811-1820) – ekkor régenshercegként a kés?bbi IV. György uralkodott Nagy-Britanniában apja, III. György helyett – férfi divatdiktátora nem kevesebb mint negyvenszer mérette le magát a kereskedésben 1815 és 1822 között. Ez id? alatt 81 kilogrammról 69-re fogyott.
1816-ban Byron a Genfi-tónál álló, hírhedt Diodati villában vendégeskedett. Ott tartózkodása alatt mindössze egy vékony szelet kenyeret és egy bögre teát fogyasztott reggelire. Zöldségb?l álló könny? ebédjét sörrel ízesített egy-két üveg szódavízzel kísérte, esténként pedig egy bögre zöld teát engedélyezett magának, szigorúan tej és cukor nélkül.
Az elkerülhetetlen éhségrohamokat szivarozással nyomta el. Az állandó éhezés miatt 1822-re rettenetes egészségügyi állapotba került, pedig jól tudta, hogy „a betegségek mintegy feléért” éppen a megszállott fogyókúrázás a felel?s. A költ? jelent?s kulturális befolyása miatt sokan aggódni kezdtek, hogy étkezési szokásai is átragadnak a kor fiataljaira. George Beard (1839–1883) amerikai ideggyógyász ezért élesen támadta azt a viktoriánus korban népszer? elképzelést, amely szerint összefüggés van az elégtelen táplálkozás és az agy kifinomultsága között. Az elmélet jegyében ugyanis a „könnyen befolyásolható romantikusok” ecetre és rizsre korlátozták étrendjüket, hogy elérjék az áhított vékony és sápadt küllemet.

Sissi és az ? saját tehene

„Fiatal lányaink serdül?koruk felét szinte éhezve töltik” – írta Beard.
A helyzetet tovább rontotta Byron nyíltan vállalt meggy?z?dése, amely szerint „egy n?t sohasem szabadna nyilvánosan enni vagy inni látni, hacsak nem homársalátáról, és pezsg?r?l van szó: az egyetlen igazán n?ies és illend? fogásról”. A költ? mindazonáltal lehetetlen elvárásokat támasztott a n?kkel szemben: amikor végett vetett a házas Lady Caroline Lambbel való botrányos viszonyának – az asszony gyakorlatilag „elfogyott” a kapcsolatuk ideje alatt – csíp?sen megjegyezte, hogy úgy érezte, mintha egy „csontváz üldözte volna ?t”.
A 19. század másik híres „karcsúsága” a gyönyör? és nárcisztikus Elizabeth von Wittelsbach, ismertebb nevén Sissi, az osztrák-magyar császár és király I. Ferenc József felesége volt. Erzsébet császárné és magyar királyné rendkívül szigorú diétát és mozgásban gazdag életmódot írt el? magának, hogy megfeleljen a nagyközönség kritikus tekintetének.
A férjénél jó pár centiméterrel magasabb Sissi mindössze 48 kilogrammot nyomott, és ha a fodrásza által naponta ellen?rzött derékb?sége meghaladta a 49,5 centimétert, akkor egy falat ennivalót sem volt hajlandó lenyelni. Megszállottan tornázott: a gy?r?hintán lógva azonban leginkább egy furcsa madárkára emlékeztetett fekete, strucctollból készült ruhájában.
Étrendjét gyakorlatilag hánytatók, hashajtók, narancsok alkották, némi er?levessel vagy saját tehenének egy pohárnyi tejével kiegészítve.

Minden falatot több százszor megrágott

A 19. század folyamán szinte mindenkit magával ragadott a tudatos táplálkozási láz: volt akit a fogyás, volt, akit a hízás iránti vágya vitt rá a szigorú étrendre, orvosi italokra és porokra – olvasható a BBC brit közszolgálati médium internetes oldalán (www.bbc.co.uk).
Még Friedrich Nietzsche és Henry James is beállt a diétázók sorába: a német filozófus egy hagyományos kalóriaszabályozó diéta, míg az angol író és kritikus az amerikai Horace Fletcher táplálkozási szakért? (1849–1919) által kidolgozott „rágcsáló módszer” híve volt: minden falatot több százszor megrágott, miel?tt lenyelt volna.
Az 1920-as években Hollywoodban tömegjelenség lett a fogyókúra. Mint azt Gayelord Hauser, Los Angeles-i táplálkozási guru és egyben Greta Garbo szeret?je megjegyezte: „Jól fizetett filmsztárjaink többsége állandó rettegésben él amiatt, hogy elveszíti vonzerejét, és ennek következtében a népszer?ségét is. Egyszer?en nem engedhetik meg maguknak, hogy elhízzanak.”

Étel, szexualitás és memória

Egyetlen fogyókúrás módszer sem volt túl drága vagy túl drasztikus a korszak hírességei számára, ahogy a kedvenceiket utánozni kívánó közönség számára sem. A dollármilliárdokat forgató globális szórakoztatóiparban ma sem áll másképp a helyzet. A drasztikus fogyókúrák utánzása az egyik legf?bb példája annak, hogy a sztárokra mint példaképekre való felnézésnek megvannak a maga hátulüt?i, ám ezeket hajlamosak lebecsülni az emberek.
Az a torz vagy egészen megszállott gondolkodásmód, amely némelyeknél a hírességekhez f?z?d? kapcsolatukat jellemzi, állítólag visszavezethet? az agy limbikus rendszerére, amely az agytörzs és a hipotalamusz szabályozása alatt álló ösztönös viselkedések felett gyakorol ellen?rzést. Az étel, a szexualitás és a memória mind közrejátszanak ebben a folyamatban: ez a három alappillér ugyanis nagymértékben befolyásolja, hogy miként észleljük a hírességek testének látványát, illetve miként reagálunk arra.
A nagyközönség kritikus tekintete miatt egy retusálatlanul kivillanó húsos comb vagy toka ma már könnyen „szociális öngyilkossággal” érhet fel egy sztárpalánta számára.
Mindemellett minden napra jut egy új csodadiétát ígér? könyv a bestseller listára: többségük csupán modern köntösben tálalja a korábbi tippeket, amelyeket most a k?kemény edzéssel és nem kis anyagi befektetéssel tökéletesre csiszolt hírességek népszer?sítenek.

Forrás: MTI