Megérkezett végre a jó id?, és reméljük minél több lehet?ségünk lesz élvezni. Ennek egy egészséges és élvezetes módja a szabadban töltött program: túrázás, kirándulás, kertészkedés.
A kullancsok változatos klimatikus feltételek között, világszerte el?forduló vérszívó ízeltlábúak. Humán szempontból legfontosabb fajaik különféle kórokozók (vírusok, baktériumok, protozoonok) vektoraiként számos betegség – hazánkban többek között a kullancsencephalitis és a Lyme-borreliosis – terjeszt?i. Az északi mérsékelt övben legfontosabb kullancsok az ún. Ixodes ricinus fajkomplexbe tartoznak.
Megjelenés és életciklus
Az Ixodes kullancsokat a háromstádiumú életciklus jellemzi: lárva, nimfa és ivarérett feln?tt stádiumok követik egymást. A fokozatosan, egyre nagyobb méretet elér? egyes alakok közül a lárva 3, a nimfa és az ivarérett alakok 4 pár lábbal rendelkeznek. A lárva 0,8-0,9 mm, a nimfa 1,4-1,6 mm, míg a vért nem szívott hím 3, a n?stény 4 mm nagyságú.
Az emberre többnyire az erdei kirándulás, kocogás, táborozás alkalmával vagy a kerti munka során, rendszerint a cip?re, zoknira vagy a nadrág szárára kapaszkodnak fel. Az így ránk akaszkodó kullancs a ruhán vagy a b?rön továbbmászva keresi meg a vérszívásra leginkább alkalmas, vékony b?rfelületet. El?nyben részesíti a könyök- és térdhajlatot, a felkar bels? felületét és a hónaljat, valamint a deréktájékot.
A n?stények vérszívása két szakaszra különíthet?. Az els? 48 órában a vérfelvétel üteme lassú, eredményeként a testméret a kezdetinek mintegy a 2-3-szorosára n?. A harmadik nap után a szívás üteme fokozódik, és a folyamat végére a n?stény kullancs testmérete az eredetinek kb. 10-szeresére n?. A kullancsok – pl. a csíp?szúnyogoktól eltér?en – nem ún. kapillárisvérszívók, vagyis szájszervüket, annak relatív rövidsége miatt, a b?rben nem egy hajszálérbe vezetik be. Ehelyett a b?rbe szúrt szipóka el?tt kis sérülést alakítanak ki, és az ott felgy?l? vérb?l, mint kis „medencéb?l” szívják fel a gazdaszervezet vérét [4]. A viszonylag sokáig tartó vérszívás további jellegzetessége, hogy a kullancs a felvett vér víztartalmát nyálmirigyével kiválasztja, és a sebbe visszajuttatja, regurgitálja. E folyamat során jut be számos kórokozó a kullancsból a gazdaszervezetbe. Miután végzett a táplálkozással, visszahúzza szipókáját a sebb?l, és a talajra pottyan, ahol megkezdi a vér emésztését, amely közel egy évig is eltarthat. A kullancs nem termel emészt?enzimeket – a véralkotókat a tápcsatorna sejtjei bekebelezéssel (endocitózissal) veszik fel a bél lumenéb?l – ez teszi lehet?vé a kórokozók életben maradását, illetve ez magyarázza a kullancsvektorhoz köt?d? patogének nagy számát és taxonómiai változatosságát.
Elterjedés és el?fordulás
A közönséges kullancs elterjedési területén belül legnagyobb számban az erd?kben (pl. gazdag aljnövényzet? gyertyános-tölgyesekben) valamint egyéb, bokros-fás, s?r? aljnövényzet? területeken fordul el?. A vegetációs id?szakban ezeken az él?helyeken a leginkább kiegyenlített a h?- és páratartalom-ingadozás, valamint a legtöbb potenciális gazdaállat is itt található. Azonban városi környezetben is el?fordul, különösen az összefügg? növényzettel borított kisebb-nagyobb területeken, így parkokban és családi házak kertjeiben, a magas f?vel ben?tt, elhanyagolt területeken és a települések határában. A kertekbe a háziállatok, els?sorban a kutyák, különböz? madarak és vadon él? kiseml?sök révén kerül be. Az alkalmas él?helyeken tömegességük a klimatikus viszonyok, valamint a rendelkezésre álló gazdaszervezetek gyakoriságának függvénye. A kertvárosi jelleg? területek b?vülése jelent?s mértékben növelheti az emberek és a kullancsok közötti érintkezések lehet?ségét. Aktivitásuk enyhe teleken is megfigyelhet?, ami gyorsabb életciklust eredményezhet, ezért enyhe telek után nagymértékben emelkedik számuk.
Magyarországon az év során általában két aktivitási csúcsot figyelhetünk meg: az els? március végét?l június elejéig, a második, kisebb csúcs pedig szeptemberben jelentkezik.
A kullancsok járványügyi jelent?sége
A kullancsok a fert?zést hordozó vadon él? állatokról történ? vérszívás során veszik fel a kórokozót, majd azt újabb vérszívás közben az emberbe juttatja. Az általuk terjesztett két legfontosabb betegség a vírus eredet? kullancsencephalitis és a baktérium által okozott Lyme-borreliosis közös jellemz?je, hogy állatról emberre is terjed?, úgynevezett zoonózisok.
Epidemiológiájuk szoros kapcsolatban áll a kullancsok biológiai és ökológiai jellegzetességeivel. A kullancs a vérszíváskor véralvadásgátló, érzéstelenít? és értágító hatású anyagokat tartalmazó nyálat juttat a sebbe. A kórokozók a nyállal, valamint a vér regurgitációjakor (a sebbe történ? visszaöblítésekor) juthatnak be az emberbe. A kullancsencephalitis-vírus már röviddel a vérszívás megkezdése után, a fert?zött nyállal a sebbe juthat. A Lyme-borreliosis esetében azonban az átvitel késleltetett; minél hosszabb id? telik el a vérszívás kezdetét?l, a kórokozó-átvitel kockázata annál nagyobb, így a fert?zött kullancs 24 órán belüli eltávolításával az átvitel esélye minimálisra csökkenthet?.
Kapcsolódó cikk: