Mire is jó naponta 2x100mg édeskömény (Foeniculum vulgare Mill.)
Vajon mire is jó napjában kétszer ezt az igazából nagyon kis mennyiségű édesköményt fogyasztani. Mint a cím is mutatja nem a legismertebb szokásos felhasználásról lesz szó, vagyis az emésztési panaszokról, az emésztőrendszer simaizom görcseinek oldásáról, vagy a felső légúti fertőzéseket kísérő légcsőhurut vagy bronchitisz enyhítéséről.
Miután az már ismeretes volt, hogy az édeskömény ugynevezett fitoösztrogén anyagokat is tartalmaz a kutatókban felmerült a kérdés, hogy a premenstruációs szindróma mellett talán a menupausával járó kellemetlen tönetek enyhítésére is fel lehetne használni.
Egy új tanulmány szerint amely az észak-amerikai menopausa társaság folyóiratában jelent meg (Journal of The North American Menopause Society) az édesköménynek létjiogosultsága van olyan tünetek csökkentésében mint a menopausával járó hőhullámok, hüvelyszárazság, alvási problémák, izületi fájdalom, kimerültség, ingerlékenység, szorongás és depresszió.
Bár aránylag kis létszámmal (79 ) fővel végezték a vizsgálatot, de a körülményei elég szigorúak voltak:randomizált, hármas-vak, placebo-kontrollált. Naponta 2 alkalommal 100mg édesköményt kaptak a résztvevők kapszulázva, majd a 4. a 8. és a 10. héten értékelték az eredményeket.
Ez a kísérleti tanulmány megállapította, hogy a menopauza-értékelő skála alapján az édeskömény napi kétszeri fogyasztása javította a menopauza tüneteit. Az összehasolítás alapja ebben a vizsgálatban is a placebó hatás volt amely szokatlanul minimális eredményt mutatott a tünetek enyhítésében.
Az édeskömény fogyasztása tehát egy alternatíva lehet olyanoknak, akik a hormonpótló terápia helyett természetes úton próbálják csökkenteni a kellemetlen tüneteket, és a másik előny, hogy valószínűleg sokkal kevesebb mellékhatással kell szembe nézniük.
Ültessünk macskamentát
Akinek macskája van az meg pláne fogadja meg a tanácsot a cicák örömére, akik mérhetetlenül vonzódnak a növényhez. Hogyan is írtuk le korábbi cikkünkben az illatot amely annyira vonzó kedvenc háziállataink számára: legfőbb jellegzetessége az illata, amit csak nehezen lehet meghatározni, mert egyrészt hihetetlenül csábító, másrészt viszont kellemetlen. Kicsit olyan az illata, mint a terpentinben tárolt citromfűnek, olyan, mint annak a boltnak, ahol egyszerre árulnak gyógynövényeket és falfestékeket.
Nos ezt a jellegzetes illatot a macskamenta az illóolajában található nepetalacton nevű vegyületnek köszönheti. Ennek a vegyületnek 10x erősebb szúnyogriasztó hatása van, mint a legtöbb szerben használt szintetikus vegyületnek a DEET-nak, vagyis a dietil-m-toluamidnak.
A macskamenta évelő növény, Európában őshonos. Az Egyesült Államokba csak a 18. század végén került ahol ma már a legtöbb helyen vadon nő, bár termesztik is kereskedelmi használatra. Elsősorban stimuláló hatása ismert a macskákra, bár a leveleiből nyugtató tea készülhet, és használható láz, megfázás, görcsök és migrén csillapítására, valamint húsok ízesítésére. A kutatók szerint az illó olaj és a nepetalacton kivonása a növényből meglehetősen egyszerű.
A repellensek vizsgálatára a laboratóriumokban -100-tól +100-ig terjedő skálát használnak.
A +100-as érték er?s csalogató, míg a -100-as érték erős taszító tulajdonságot jelent.
A nulla ebben az esetben azt jelenti, hogy a vizsgálatban rovarok fele a hatóanyaggal kezelt oldalon, míg a másik fele a nem kezelt oldalon helyezkedik el. Tehát a hatás nem eldönthető.
A Peterson tesztnek nevezett vizsgálatban a mascskamenta tömény változata +49 és +59 között, míg higítottabb változata +39 és + 53 között teljesített.
Összehasonlításképpen a DEET-nak ugyanezen értéke +10 körül volt.
Nincs más hátra aki nem szereti a szúnyogokat ültessen macskamnetát, és ha már bántó a szomszédság egy-egy elmorzsolt levéllel kenje be fedetlen testrészeit.