Gyógynövény leírások

Az örök fiatalság gyümölcse

A kínai ördögcérna, latin nevén Lycium chinense a burgonyafélék családjába tartozó évelő bokor, amely akár 3 méter magasra is megnőhet, és amelynek termése már több ezer éve óriási tiszteletnek és szeretetnek örvend a keleti orvostudományban.


Torma – A csípős és erős vidéki szolga

A torma, latin nevén Armoracia rusticana széles körben ismert kitartó, évelő növény, amely eredetileg Délkelet-Európában és Nyugat-Ázsiában honos, de amely már a középkorban gyorsan elterjedt a világ nagy részén. A torma a laza, nedves talajt és a napos területeket kedveli. Termesztésével nem kell különösképpen sokat bajlódni, mivel vadon is bőségesen terem. Amennyiben azonban nem szeretne “tormaszedő körútra” indulni, elég, ha egy kis tormagyökér darabot elültet tavasszal a kertjében, ha lehet a burgonya mellé, mert így növelheti a krumpli ellenálló-képességét a különböző betegségekkel szemben. A torma azonban gyorsan és könnyedén terjeszkedik, “magáévá teheti” akár az egész kertet is, éppen ezért mégiscsak jobb, ha a kerítésen kívül ülteti el. Vidékről származik és imádja a szabadságot.


Ökörfarkkóró – A bajuszos boszorkány fénye

Az ökörfarkkóró, latin nevén Verbascum thapsiforme a görvélyfűfélék családjába tartozó kétéves növény, amely szereti a napsütötte, köves lejtőket, ahol, ha jól érzi magát, akár 2 méteres magasságba is megnőhet. Első évben alakul ki a levélrózsája, és csak a második évben virágzik. Érdekes, hogy ennek a gyógynövénynek a magjai rendkívül mérgezők.


Boróka – Bár igazságos, igencsak szúrós

A közönséges boróka (Juniperus communis) a ciprusfélék családjába tartozó örökzöld fácska, amely boldogan éldegél Földünk északi féltekéjén, Szibériától egészen Észak-Amerikáig. Rendkívül szívós növény, viszonylag kegyetlen körülmények között is megél.
Csak kevesen mernek az útjába állni, mert tűlevelei felettébb kemények és szúrósak; emiatt nem csak az emberek, hanem az állatok is kerülik a vele való érintkezést. Talán csak a madarak barátkoznak vele: a növény sűrű ágai közé építik fészküket, és ősszel lecsipegetik a zúzmarás terméseket.


A bölcs megmentő –Orvosi Zsálya

Az orvosi zsálya latin nevén Salvia officinalis a Földközi-tenger vidékéről származik, az árvacsalán-félék családjába tartozó, évelő félcserje. A napos élőhelyet kedveli, és csak a száraz jó áteresztő képességű talajban érzi jól magát. Napjainkban több fajtáját is termesztik, ezek elsősorban magasságukban, levélzetük sűrűségében és alakjában, valamint virágzatuk színében térnek el egymástól.


Szurokfű vagy Vadmajoránna

A szurokfű (máselnevezéssel: vadmajoránna, oregánó), latin nevén Origanum vulgare, az ajakos virágúak családjába tartozó, évelő növény. Közeli rokonát a konyhából kerti majoránna (Origanum majorana) néven ismerjük. A vadon növő gyógynövény szereti a laza talajt és a napos helyeket, egyben nagyon igénytelen, ezért akár az ablakban elhelyezett növényládában is könnyedén termeszthető.