Bagoly Dániel, az MTI tudósítója írja:
 (MTI-Press) – Harminc éve, 1982-ben jött létre a Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet, amely az ?si Alföld egyetlen fennmaradt darabját ?rzi. A hatalmas, Záhonytól Szegedig húzódó rónaságon sehol másutt nem ?rizte úgy meg eredeti arculatát a táj, mint Szabolcs-Szatmár-Bereg megyének a keleti részén, Fehérgyarmat környékén. A Tisza, a Szamos és a magyar-ukrán-román országhatár által körbezárt mintegy 22 ezer hektáros területen ma is úgy váltják egymást az erd?k, ligetek, lápok, mocsarak és rétek, mint valamikor, és még fellelhet?k a ritka növények és a különleges állatok is.

Védett hajfajok, szitaköt?k és vidrák

A 37 település határában húzódó Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet Magyarország folyóvizekben egyik leggazdagabb területe. A Tisza, a Szamos, a Kraszna és a Túr két ága, az Öreg-Túr, illetve az Ásott-Túr egyaránt érinti. A folyók mellett kisebb természetes és mesterséges vízfolyások is behálózzák, így a Batár, G?g?, Szenke, Tapolnok, Palád, Csaronda és a Szipa, amelyek mára inkább belvízgy?jt? csatornák.
Habarics Béla, a terület természetvédelmi kezel?je, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága Nyírség-Szatmár-Bereg Természetvédelmi Tájegységének vezet?je szerint „a körzet vízrendszere mindmáig él?, formáló és formálódó”. Szerencsére a 2000. év télvégi, tavaszi, romániai eredet? cianid- és nehézfém-szennyez?dést is kiheverte már a Szamos és a Tisza, jelent?sen javult vizükben az él?lények fajösszetétele azóta.
A tájvédelmi körzet folyói ma is rendkívül változatos él?helyet biztosítanak a vízhez köt?d? életközösségeknek. Nagy számban fordulnak el? bennük védett halfajok, amelyek között nem ritka a fokozottan védett, a pisztrángfélékhez tartozó dunai galóca és a pénzes pér. A körszájúakhoz tartozó tiszai ingola vagy a bennszülött fajnak számító petényi-márna, továbbá a magyar és a német bucó, illetve a selymes durbincs ugyancsak értékes halfaj a körzetben. A mocsaras vizek lakója pedig a lápi póc és a réti csík, igaz, ezek a fajok már nagyon megfogyatkoztak.
Június végén felejthetetlen látványt jelent a tiszavirág rovarok rajzása. Ez a kérészfaj nagy tömegben már csak a Tiszában és mellékfolyóiban található – magyarázta Habarics Béla. Itt él továbbá a folyami szitaköt?k mind a négy faja, amire kevés példa akad az országban. Emellett a kisebb vízfolyásoknál látható a mocsári és a fémzöld szitaköt?, míg az utóbbi testvérfaja, a sárgafoltú szitaköt? a lápos területek vizeiben lakik.
A hullámtéri réteknek a tavaszi és ?szi áradások idején fontos szerepük van a különféle bukó- és úszórécék, illetve a parti madarak vonulásában is. A Tisza úgynevezett magas partjai a partifecskék, a gyurgyalagok és a jégmadarak költ?helyei. A másutt egyre fogyatkozó vidra is megtalálható még a Tisza és a Szamos árterében, valamint a térség mesterséges tavainál, így a halastavaknál is.

Sarkvirág, pocsolyalátonya, tavaszi t?zike, kárpáti sáfrány

A csaknem asztalsimaságú Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet Területét egykor mocsár- és lápfoltokkal átsz?tt erd? borította. Az erd?sültség a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságának adatai szerint még ma is jelent?s, 24 százalék arányú.
A Tisza és a Szamos hullámterén f?z-nyár ligeterd?k díszlenek. Cserjeszintjük s?r?, nehezen járhatók, a fákon néhol ligeti sz?l?k is kapaszkodnak. Az erd?kben májusban a kétlevel? sarkvirág bontja zöldessárga virágait, de található ott Tisza-parti margitvirág, s?t az iszapos partoknál a szintén ritkaságnak számító pocsolyalátonya is. A folyóvizekt?l távolabb, az ?srégi magas ártereken tölgy-k?ris-szil keményfaligetek emelkednek ki a síkságból. Cserjeszintjük rendkívül dús és változatos. A legszebb keményfaligetek a Vámosatya és Gelénes határában fekv? Bockereki-erd?ben, valamint a tarpai Téb-erd?ben láthatók. A fák alatt a tavaszi t?zike és az áprilisban már virágot hozó, páratlan szépség? kockásliliom nagy foltokban díszíti a tájat. Az utóbbi ugyan a láprétek, ártéri rétek és cserjések aljnövényzete, de jól érzi magát a ligeter?k naposabb tisztásain, erd?szegényein is.
A tájegység vezet?je elmondta, hogy a gyertyán- és tölgyerd?k ugyancsak jellemz?ek a tájvédelmi körzet területén. A legid?sebb a tarpai Nagy-erd?ben található gyertyános-tölgyes, ahol mintegy tízhektáros eldugott részen megközelít?en kétszáz esztend?s „?serd?” maradt fenn. A szintén híres Dédai-erd?ben szálanként bükk is el?fordul, amelynek az Alföldön itt van a „legalacsonyabb el?fordulási helye”.
A gyertyánosok, tölgyesek cserjeszintje gyér, ellenben kiemelked?en gazdag a lombfakadás el?tti hagymás-gumós, lágy szárú növényzetük. A magosligeti Cserköz-erd?ben él például a sárga virágú fiókás tyúktaréj, valamint a halványlila virágsz?nyegként díszl? kárpáti sáfrány. Április elején az erdélyi csillagvirág és a mézillatú odvas keltike bontja ki szirmait.
Az erd?k szaporodó helyet adnak számos odúlakó madárfajnak és a ritka tavi denevérnek is. Fészkel ott fekete gólya és darázsölyv. A kiterjedtebb fás területek gímszarvas állománya pedig országos hír?, és el?fordul egy ritkaságszámba men? ragadozó, a vadmacska is. A Bockereki-erd? meg a betelepített dámszarvasok él?helye.
Nagy faj- és egyedszámú jelenléttel bírnak a csigák is, köztük a ritka bánáti- és a kárpáti kék meztelen csiga. A gyertyános-tölgyesek lakója az erdélyi futrinka, és viszonylag gyakori a keresztes vipera is, bár a mérges csúszó-mászó állományát többször megtizedelték az évszázadok során a tiszai áradások.

A tájvédelmi körzet mély, szinte állandóan vizes területein európai jelent?ség? égeres láperd?k is váltják egymást. A pangó vizekb?l apró szigeteket alkotva emelkednek ki a mézgás éger mohával lepett törzsei, amelyek töveinél tömegesen fordulnak el? a különféle páfrányok.

A legszebb láperd? a Bockereki-erd?ben lév? Gönte nev? fás terület, amelyhez hasonló csak Észak-Európa nagy síkságain látható – emelte ki Habarics Béla.
A Lónyai erd?ben a Mélyéger nev? rész ugyancsak kiemelked?en értékes. A csarodai és a beregdaróci t?zegmohás lápok pedig európai viszonylatban is páratlanok. Ezek az apró, néhány hektáros lápszemek az utolsó jégkor végén holtággá válva szakadtak le a folyókról. A körülöttük megmaradt összefügg? erd?k teremtették meg a magas páratartalmat és a h?vös mikroklímát, amely a láposodás feltétele.
A láperd?k t?zegmohapárnái között nyár elején virágzik a t?zegáfonya, amely piros bogyókat érlel. Magyarországon már csupán itt fordul el?, csakúgy, mint a szintén védett, zsombékalkotó hüvelyes gyapjúsás, amely virágzásakor kis fehér szigetként jelzi létét. Jellegzetes növény még a t?zegeper és a májusi virágzáskor megjelen? vidraf? is.
Az éger-, f?z- és t?zegmohás lápok gerinctelen állatainak világa szintén igen értékes, különösen a bennszülött lápi póc és az elevenszül? gyík.

Virágzó sziki kocsord, réti ?szirózsa és kornistárnics

Az utóbbi két-háromszáz esztend?ben a Szatmár-beregi-síkságon egyre kiterjedtebbé váltak a füves térségek. Nagy részük ecsetpázsitos kaszáló, de el?fordulnak csenkeszes legel?k is. Az erd?s sztyep jelleg? foltokon virágzik a védett sziki kocsord és a réti ?szirózsa, míg a mocsár- és lápréteken a kornistárnics.
A fás legel?kön páratlan szépség? öreg kocsányos tölgyek, magyar k?risek és vadkörtefák adnak árnyat. A legszebbek a Túristvándi térségében látható Rókás-legel? hatalmas tölgyei. Az óriásira n?tt fák odvaiban költ a füles kuvik, a búbos banka és az élénk szín? szalakóka, de ott neveli utódait több denevérfaj is. Szintén ott rak fészket a nagy ?rgébics, és ez a madár sehol másutt nem költ az országban: a természetvéd?k legnagyobb örömére a most tizenöt-húsz párt számláló állomány növekv? az utóbbi években. A sólyomfélék közül gyakori a vörös vércse, amelynek szaporodását fészkel? ládák és tálcák kihelyezésével segítik a szatmár-beregi ornitológusok.
A gyepeken nagyon gazdag a gerinctelen állatvilág: az ugyancsak európai jelent?ség?nek számító hangyaboglárka lepke mellett jellemz? el?fordulású a nagy t?zlepke és a díszes tarkalepke. Az utóbbiaknak Beregdaróc és Fülesd térségében találhatók a jelent?s számú populációi. A fokozottan védett nagy szikibagoly lepke szintén nagy számban fordul el?, mivel a sziki kocsord növényhez köt?dik, szárában és gyökérzetében fejl?dik ki a hernyója.
A füves területek kiemelked? természeti értéke – ahogy Habarics Béla fogalmazott – a haris is. A rigó méret?, földön fészkel? madár április végén érkezik meg vándorútjáról, és alkonyattól hajnalig reszel? hangjával jelöli ki territóriumát. Fiókái fészekhagyók és csak július végére, augusztus elejére válnak repül? képessé. Európa más részein a haris a gépi kaszálás miatt pusztult ki, mivel sem a fiókák, sem az id?s madarak nem képesek elmenekülni, Szatmár-Beregben viszont vigyáznak rájuk a kézi kaszások. Az itteni harisállomány így ma már a legnagyobbnak számít az országban, évente általában 150-250 párat számolnak össze a körzetben a természetvédelmi ?rök.
Nagy gondot fordítanak a szintén fokozottan védett és földön fészkel? réti fülesbagoly és a hamvas rétihéja védelmére is.
A tájegység vezet?jének tájékoztatása szerint a természetkímél? gazdálkodás az utóbbi húsz évben meger?södött a Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet területén. A környezetvédelmi programhoz a terület 31 százalék arányú szántóföldjén dolgozó több mint 400 gazda csatlakozott eddig, és közel 9000 hektár mez?gazdasági birtokon vigyáznak munkájuk közben az értékes növényekre, állatokra, hogy továbbra is meg?rizzék az ?si Alföld fennmaradt arculatát.
Különösen óvják a térségben található két apró, úgynevezett romvulkánt, a tarpai Nagy-hegyet és a Barabás községhez közeli Kaszonyi-hegyet. A prioxéndacitból felépül? Nagy-hegy – a legmagasabb pontja 156 méter – a tájvédelmi körzet része, a riolit alkotta Kaszonyi-hegy – amelynek 221 méteres legmagasabb pontja az országhatáron túlra esik – pedig önálló természetvédelmi területet alkot 1991-t?l.

(MTI)