Washington – Lényegesen elterjedtebbek az öngyógyítás különböz? formái az állatok körében, mint korábban gondolták – állítja Mark Hunter, a Michigani Egyetem ökológusa, aki szerint a jelenség tanulmányozásával hasznos következtetésre lehet jutni az emberre nézve is.
Az állatok részben ösztönös, részben tanult módon kezelik az ?ket megtámadó nyavalyákat. A csimpánzokról évtizedek óta tudják, hogy betegség esetén gyógyító hatású növényeket gy?jtenek, miként a hangyák és a méhek öngyógyító praktikáját – t?level? fák antimikrobiális, baktériumpusztító gyantájával bélelik ki fészküket – is régóta ismerik már. A kutató vezetésével végzett vizsgálatok azonban kiderítették, hogy az „állati gyógyszerészek” listája sokkal hosszabb, mint eddig feltételezték, ráadásul ténykedésük hatással van mind az ökológiai rendszerekre, mind a gazdaállatok, illetve az él?sköd?k evolúciójára.
A ScienceDaily tudományos portál által ismertetett tanulmányban a tudós hangsúlyozta, mivel a növények jelentik a jöv?beli gyógyszerek ígéretes forrását, az állatok öngyógyító gyakorlatának megfigyelése az emberi betegségek elleni új szerek felfedezéséhez vezethet.
„Ha állatokat látunk a természetben keresgélni, felmerülhet a kérdés, vajon éppen a zöldség- és gyümölcsboltban válogatnak-e, vagy pedig patikushoz fordultak segítségért – érzékeltette Hunter. – Nagyon sokat tanulhatunk t?lük a paraziták elleni módszerekr?l pusztán azzal, hogy figyeljük ?ket.”
Az ökológus utalt egy másik, korábban közzétett tanulmányra, amely szerint verebek és pinty?kék magas nikotintartalmú cigarettacsikkel egészítik ki fészküket, hogy csökkentsék az atkafert?zést. A parazitáktól hemzseg? pompás királylepke pedig tojásait eleve az él?sköd?ket taszító tejel?cserjére rakja le, hogy védje utódait a parazitáktól.
„Talán a legnagyobb meglepetést az okozta számunkra, hogy egyes állatok, köztük a gyümölcslégy vagy a lepke, olyan táplálékot keresnek utódjaiknak, amelyik a minimálisra szoríthatja a fert?zések káros hatását a következ? nemzedékekre” – fedte fel az ökológus, aki úgy véli, hogy érdemes az eddiginél nagyobb figyelmet fordítani arra, miként gondoskodnak – akár az étrend összeállításával – az állatok kicsinyeik vagy rokonaik egészségér?l.
Meggy?z?dése, hogy az állatok öngyógyító tevékenysége jelent?s mértékben befolyásolja az ökológiai rendszerek alakulását. Példaként említette, hogy a paraziták elleni védekezés fékez? hatást gyakorol az él?sköd?k terjeszkedésére és fert?z?képességére, ami viszont egyes fajok hirtelen elszaporodását válthatja ki. De az öngyógyítás hosszú távon az állatok immunrendszerében is változásokat idézhet el?. A méhek genomjának vizsgálatakor kiderült, hogy sok olyan immunrendszeri gén hiányzik örökít?anyagukból, amely más rovaroknál megtalálható. A tudósok nem zárják ki, hogy evolúciós módosulás eredményeként a méhek immunrendszere csökevényesebbé vált amiatt, hogy gyógyszer gyanánt antimikrobiális gyantával bélelik ki fészküket.
Hunter szerint a témakör tüzetesebb tanulmányozása az emberi élelmiszertermelés tervezésében is szerepet játszhat. Elképzelhet?nek tartja, hogy súlyosbodhatnak a mez?gazdasági organizmusokat pusztító járványok, ha megzavarják vagy csorbítják az állatok öngyógyító képességeit.
Részletes tanulmánya a Science cím? tudományos magazinban jelent meg.
http://www.sciencedaily.com/releases/2013/04/130411142716.htm
(MTI)