Az afrikai gyógyító

Az Aframomum melegueta tropikus gyógynövénynek nincs magyar megnevezése, de segíthet nekünk az őszi időszakban kialakult egészségi problémák kezelésében. Emberemlékezet óta ismerik és alkalmazzák fűszerként a magot, emellett fontos szerepe van a természetes szerekkel történő gyógyításban. Latin neve bonyolult, nehezen kiejthető, ezért a növényt a legelterjedtebb nevén hívhatjuk a mennyei paradicsom magjának vagy édenmagnak.

Afrika nyugati partjainak lápos vidékein őshonos: Nigériában, Ugandában, Angolában, Ghánában (a legnagyobb exportőr), valamint a Guineai-öböl további országaiban (Elefántcsontpart, Libéria, Sierra Leone, Kamerun, Kongó stb.). A növény az afrikai kontinens más területein is közkedvelt, és sűrűn termesztik, Dél-Etiópiában például egy tájegységet neveztek el róla – ez a Grain Coast (magos part).

Az édenmag akár 1,5 m magasra is megnövő, évelő növény. Egyszerű, váltakozó levélállású (40 cm hosszú és 15 cm széles), jellegzetes erezetű leveleit lehullajtja, ilyenkor a növényszáron hegek maradnak utána. Kellemes illatú, trombita formájú, rózsaszínesen lila virágai 5-7 cm hosszú, húsos hüvelyterméssé alakulnak, amelyekben a gesztenyeszínű mag keletkezik (akár 300 db. is).

Paradicsomi aroma

A gyömbérfélék (Zingiberaceae) családjába tartozik, ezért bár magjai paradicsomiak, egy kicsit pikánsak is. Enyhén csípős ízét a magokban található aromás ketonok adják (paradol és gingerol).

Ízében és kinézetében hasonlít az Aframomum danielli, más néven alligátor bors növényre, sokszor össze is keverik vele, ám az alligátor borsot a hüvelytermésével együtt értékesítik.

A mennyei paradicsom magjait ősidők óta használják Nyugat-Afrikában. Bizonyos törzseknél az újszülöttekkel születésük után pár perccel megkóstoltatják az éden magjait. Más vidékeken értékes nászajándéknak számít, és elválaszthatatlan része a különböző vallási és mágikus szertartásoknak. Az édenmagról szóló első írásos feljegyzések a XIII. századból, Európa különböző területein –Nicosia, Róma, Lyon és Wales – élő orvosok tollából származnak. A történelem során egyre több tevekaraván szállította a paradicsomi magokat az egyenlítő vidékéről a Szaharán keresztül Észak-Afrika kikötőibe, ahol a Földközi-tenger kereskedői várták a szállítmányt.

Grillhez, leveshez, fűszerkeverékben

A paradicsomi magok a XIV-XV. század Európájában a fekete bors alternatívájává váltak. Kedvelt fűszerré vált a bor- és sörkészítés során (az elbeszélések szerint még Erzsébet királyné is megkóstolta), valamint ginhez, különböző likőrökhöz és szirupokhoz is használták. A növény népszerűsége azonban folyamatosan csökkent. Az édenmagok angliai beszállítását a XVIII. században teljesen felfüggesztették, mert egy királyi rendelet szerint megtiltották az alkohol tartalmú italok aromatizálását. Ez a tiltás azonban már régen a múlté, és a magok ismét az egzotikus paradicsom ízével gazdagítják a legjobb szeszes italokat.

Az afrikai konyhában hétköznapinak számító fűszernövény a világ többi részén is közkedvelt. Gyömbéres illatának, csípős borsos ízének, valamint jázmin, mogyoró és citrus tónusainak köszönhető a népszerűsége. Remekül illik grill ételekhez vagy levesekhez. Önmagában vagy fűszerkeverékekben is találkozhatunk vele, például koriander, fahéj, chili és szegfűszeg társaságában.

Az afrikai gyógyító

Mint említettük, a mennyei paradicsom magvai a gyömbérrel azonos botanikai növénycsaládba tartoznak. Hatásait nemcsak konyhai fűszerként, hanem a gyógyászatban is felhasználja az emberiség. Legelső helyen a magvak gyulladáscsökkentő és antimikrobiális (fertőtlenítő) hatásai állnak. Tulajdonságait az emésztési gondok, pontosabban a bélproblémák kezelésében is hasznosítják. Az éden magvak a fogszuvasodás megelőzésére, a megfelelő szájhigiénia biztosítására ugyancsak alkalmasak. Serkentik a test energialeadását, ezért segíthetnek a cukorbetegség, valamint a kóros elhízás elleni küzdelemben is.

E hatása – csakúgy, mint a növény vágyserkentő tulajdonsága – különböző vizsgálatok és kutatások tárgyát képezi. Ugyanez vonatkozik a szívre és az érrendszerre kifejtett hatásaira. Megfigyelésen alapuló megállapítás, hogy az afrikai őserdőkben szabadon élő gorillák, akiknél az édenmag hétköznapi tápláléknak számít, a magokat nem fogyasztó állatkerti társaiktól eltérően semmiféle szívbetegségben nem szenvednek. A gyógynövényt más állatok is fogyasztják, és az állatgyógyászatban is találkozhatunk vele.

Vladimír Vonásek