Aszalunk, befőzünk ….tán még pálinkát is készítünk-gyümölcsfeldolgozás hagyományosan

A szárítás az egyik legősibb tartósítási eljárás. Gyógy- és fűszernövényeket, gabonaféléket, bizonyos zöldségféléket (például gombát), húst és halat is szárítottak már a római korban. Napjainkban elsősorban aszalt gyümölcsök, zöldségek, fűszerek és kényelmi termékek formájában találkozunk szárított élelmiszerekkel.

Az aszalás, vagyis a dehidratálás (víztelenítés) a tartósítás legősibb, természetes módja. Aszalásnak azt a műveletet nevezzük, amelynek során fűszereket, zöldséget vagy gyümölcsöt valamilyen technikai berendezés – aszalókamra, kemence – igénybevételével szárítunk. A szárított élelmiszerek kémiai anyagok, konzerválószerek hozzáadása nélkül hosszú ideig megőrzik tápértéküket és ízüket. Az aszalás időigényes munka. Lényege a lassú szárítás, a gyümölcs vagy a zöldség víztartalmának nagymérvű csökkentése. Aszaláshoz csak kiváló minőségű, friss, ép gyümölcs használható, mivel betakarítás után a termény gyors romlásnak indul enzimek és mikroorganizmusok hatására. A nedvesség elvonásával, rövid ideig tartó hőkezeléssel azonban meggátolható ez a folyamat. A hőkezelés sütőben, kemencében vagy aszalógépben végezhető. Az aszalványt jól átszellőztetve szárítják, gondosan átforgatva. A szárítás időtartama a terméktől és az alkalmazott aszalóberendezéstől függően 10–36 óra.

 

Hagyományos tartósítási módszerek-jó szórakozást!