A szárítás az egyik leg?sibb tartósítási eljárás. Gyógy- és f?szernövényeket, gabonaféléket, bizonyos zöldségféléket (például gombát), húst és halat is szárítottak már a római korban. Napjainkban els?sorban aszalt gyümölcsök, zöldségek, f?szerek és kényelmi termékek formájában találkozunk szárított élelmiszerekkel.

Az aszalás, vagyis a dehidratálás (víztelenítés) a tartósítás leg?sibb, természetes módja. Aszalásnak azt a m?veletet nevezzük, amelynek során f?szereket, zöldséget vagy gyümölcsöt valamilyen technikai berendezés – aszalókamra, kemence – igénybevételével szárítunk. A szárított élelmiszerek kémiai anyagok, konzerválószerek hozzáadása nélkül hosszú ideig meg?rzik tápértéküket és ízüket. Az aszalás id?igényes munka. Lényege a lassú szárítás, a gyümölcs vagy a zöldség víztartalmának nagymérv? csökkentése. Aszaláshoz csak kiváló min?ség?, friss, ép gyümölcs használható, mivel betakarítás után a termény gyors romlásnak indul enzimek és mikroorganizmusok hatására. A nedvesség elvonásával, rövid ideig tartó h?kezeléssel azonban meggátolható ez a folyamat. A h?kezelés süt?ben, kemencében vagy aszalógépben végezhet?. Az aszalványt jól átszell?ztetve szárítják, gondosan átforgatva. A szárítás id?tartama a termékt?l és az alkalmazott aszalóberendezést?l függ?en 10–36 óra.

 

Hagyományos tartósítási módszerek-jó szórakozást!