Önéheztetés és falásrohamok – a két jellemz? evészavar között egyre több új fordul el?, színesítve e különös pszichiátriai tünetegyüttes palettáját. Nem véletlen, hogy manapság mind többen foglalkoznak az evészavarokhoz kapcsolódó panaszokkal, és szinte gomba módra szaporodnak a magukat gasztropszichológusnak nevez? „szakért?k.”

    – A divatos elnevezés valójában a fantázia szüleménye – mondja Babusa Bernadett pszichológus, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének kutatója -, hivatalosan nincs ilyen képzés, ilyen szakma sem. Viszont vannak olyan pszichológusok, akik a különféle evészavarokkal foglalkoznak.
Az evés szinte mindenki számára központi kérdés: elemi szükségletünk kielégítését szolgálja. Hogy mit, mennyit és mikor eszünk, az sok körülményt?l függ, és kétségtelen, hogy lelki folyamatok is befolyásolják. Amikor a pszichológusok úgynevezett pszichológiai éhségr?l beszélnek, olyan hiányzó ingerekre gondolnak, amelyeket az evészavarral küszköd? az ízekkel, az étel mennyiségével igyekszik pótolni. A pszichológiai éhségnek legtöbbször összetett, mély okai vannak: kapcsolathiány, csökkent önbizalom, sikertelenség, testképzavar, cselekvéshiány.

Két klasszikus fajta

– Az evészavaroknak leginkább két klasszikus fajtája ismert, és ma is a leggyakoribb: az anorexia és bulimia – fejti ki Babusa Bernadett. – Ezek kezdetben a n?i páciensekre voltak leginkább jellemz?ek, de egyre inkább érinti már a férfiakat is. Megsz?n?ben van a n?i evészavarok túlsúlya, mivel a féri testideálra is a n?kéhez hasonló divatirányzatok hatnak. A férfi anorexia, amelyet manorexiának neveznek, határozottan terjed. A két tipikus evészavar mellett azonban egyre újabbak jelennek meg. Ilyen például az izomdiszmorfia, ami az anorexia ellentéte, jellemz?en a férfiak testképzavara. Középpontjában az izomer?sítés áll, az izmok növelése konditermekben vagy szteroidok használata mellett. Az evészavarnak egy meglehet?sen széls?séges megnyilvánulása az ortorexia, az élelmiszereknek olyan módon történ? megválogatása, hogy csak abszolút egészséges vagy annak tartott, annak vélt táplálék jusson a szervezetbe. De beszélhetünk a testzsírfóbiáról, amikor valaki túl zsírosnak találja magát, és mindent elkövet teste „szálkásításáért”. A purgáló zavar f? ismertet?jele pedig a falásrohamok nélküli öntisztító, purgáló viselkedés, például a drasztikus önhánytatás. Talán érdemes megemlíteni a manapság gyakran szóba kerül? falászavart, amely fennállhat egész napon át, de el?fordul, hogy az éjszakai evésre korlátozódik. A notórius éjszakai ev?k között olyanok is akadnak – igaz nem túl nagy számban -, akik reggel nem emlékeznek arra, hogy kiürítették a h?t?t. A falászavar nem új jelenség, és nem is csak rossz szokás, már évekkel ezel?tt felismerték és leírták, de mára olyan mértékben terjedt el, hogy a hírek szerint 2013-tól pszichiátriai betegségnek nyilvánítják hivatalosan is. Az éjszakai evést legtöbben stresszoldásként alkalmazzák.
Tájékoztatása szerint új jelenség a stresszorexia, amely f?ként vezet? beosztású, ambiciózus gyermekes anyákat érint, akik arra hivatkozva, hogy napközben nem érnek rá enni, egész nap nem vesznek magukhoz táplálékot. Az anorexiával ellentétben itt nem szándékos fogyásról és testképzavarról van szó, ?k egész egyszer?en csak „nem érnek rá enni”, mindemellett pedig a stressz étvágycsökkent? hatással van a szervezetre.

A pszichoterápiák alkalmazása nélkülözhetetlen

– Az evészavarokról szakmai körökben is sok vita folyik, sokféle nézet lát napvilágot. Betegség vagy olyan tünetegyüttes, amely mögött lelki okok is meghúzódnak?
– Mindenképpen multifaktorális tényez?kr?l van szó, hajlamosító, kiváltó és fenntartó tényez?kr?l – húzza alá a pszichológus. – Az evészavarok kezeléséhez szakember segítségét kell kérni. Sajnos ritka a spontán gyógyulás.
Csakhogy ezen a területen sok a kell? végzettséggel nem rendelkez? „lelki kuruzsló”, olyanok, akik „jó tanácsokkal” látják el a gyanútlan pácienseket. Az önjelölt pszichoterapeuták sok gondot okoznak a pszichiátriai ellátó rendszernek és a pácienseknek is.
Századunk, a fogyasztói társadalom térhódítása és hibás üzenetei révén nagyban el?segíti az evészavarok kialakulását és terjedését. A fogyasztás kultúrája eltorzult. Ma az emberek zöme nem tudja, hogy mit jelent jól enni. A reklámok, kampányok diktálta kulináris körhintára könnyen felülnek, örülnek a f?z? fesztiváloknak, a torkos csütörtököknek, a svédasztalos terülj-terülj asztaloknak, amelyek nyilvánvalóan nem a szervezet biológiailag szükséges étel min?ségét és mennyiségét képviselik.
– A szervezet pontosan tudja, hogy mire van szükségünk, de a testi, pszichológiai és társadalmi tényez?k ezt az ösztönös tudást gyakran felülírják és eltorzítják – er?síti meg a magatartáskutató. – Az evészavarok során megmutatkozó túlzott evés vagy éppen nem evés mindig csak a tünet, és nem a probléma maga. A probléma mindig mögötte van, amit csak hozzáért? szakember képes orvosolni. Az evészavarok súlyos pszichoszomatikus zavarok, kezelésük komplex terápiás tervet igényel. Ma már elfogadott ténynek számít, hogy a pszichoterápiák alkalmazása nélkülözhetetlen az evészavarok kezelésében. Gyakran alkalmazzák ezeket önállóan, de gyógyszerekkel is kombinálhatók. A kezelésben, illetve abban, hogy a betegek minél hamarabb szakszer? segítséget kapjanak, sokszor nagy szerepük van a beteg hozzátartozóinak.

(MTI; Leopold Györgyi)