Már időszámításunk előtt a 4. században ismerték az articsókát, és használták mint élelmiszert és gyógyszert. Abból az időből származik az első leírás is róla Theophrasztosz tollából, akit mint a botanika atyját tartunk számon.

Bár a Római birodalom arisztokratái mint előételt és az emésztést elősegítő finomságot fogyasztották az utánuk következő néhány évszázadban feledésbe merült jótékony hatása. Egészen a XVI. századig, amikor rögzítésre került gyógyászati alkalmazása sárgaság és májproblémák kezelésére.

Később egy francia orvos sikeresen alkalmazta a levél kivonatát egy betegen aki sárgaságban szenvedett, és a kor egyéb ismert orvosságai nem segítettek rajta.  Ez a teljesítmény keltette fel ismét az érdeklődést a már-már elfeledett növényi orvosság iránt.

Az articsóka (Cynara scolymusa) fészkesek (Compositeae) családjába tartozó – tehát fészkes virágzatú -, mediterrán eredetű nagy, bogáncsszerű, évelő zöldség-, dísz-, és gyógynövény. Bogáncsféle, módosult, még fel nem nyílt virágzatkezdeményei, és levelei ehetőek. Kellemes, fűszeres íze miatt ínyencségnek számít. Rendszerint párolva, melegen tálalják, speciális mártással, de hideg salátaként vagy előételként is ismert.

Az első évben gyökeret és levélrozettát, a második évben virágszárat fejleszt. A karógyökere erőteljes, oldalgyökérzete a talajban 150-200 cm. mélyre is lehatol. Hajtása felálló, elágazó, 120-150 cm magasra is megnő. Virágkezdeményei a fő- és az oldalhajtások csúcsán is megjelennek. Levelei 80-110 cm. hosszúak és szõrözöttek mindkét felületükön. Színük világosszürke, s hegyük tüskében végzõdik. A végálló fészekvirágzatok 8-12 cm. átmérőjűek, gömbölyűek, kékes-lilás színűek. Nyílási idejük július-augusztus. (kertlap.hu)

A hagyományos európai orvoslás a növény leveleit használta (és nem a virágrügyeket amelyeket inkább megfőzött és zöldségként fogyasztott) hogy ösztönözze a vese és a máj működését, vagyis vízhajtóként és epehajtóként.

A huszadik század első felében francia tudósok elkezdték a modern kutatásokat, és megerősítették a hagyományos használat irányait, majd a század közepén olasz tudósok a hatásért felelős fő hatóanyagot is megtalálták a cinarint. A legtöbb hatóanyagot a levelek tartalmazzák, azonban a gyökerek és az éretlen virágfejek is tartalmazzák a jótékony vegyületeket.

Az articsóka főbb hatóanyagai

• fenolsavak:cinarin és klorogénsav
• flavonoidok:különösen a luteolin glükozidjai a cynaroside és a sculomoside
• szeszkviterpének: cynaropicrin és grosheimin

Mire használható

• Hasznos gyomorrontás esetén: a keserű anyagokat tartalmazó növények serkentik a nyáltermelést, a gyomorsavtermelést, mindent összevetve az emésztő enzimek termelődését. Az articsóka amellett hogy ehető, ha teáját  vagy a belőle készült kivonatot étkezés előtt fogyasztjuk hasznos lehet emésztési rendellenességek esetén. Különösen hasznos az epetermelés fokozásában ha naponta 500-1000mg cinarint tartalmazó készítményt használunk.
• Csökkenti a rossz emésztéssel járó hasi panaszokat mint hányinger, hasi fájdalom, székrekedés, felfúvódás, puffadás. Ehhez naponta 3x 320-640 mg standardizált kivonatot kell fogyasztani
• Csökkenti a magas koleszterin és triglicerid szintet de ehhez naponta 900-1900 mg kivonatot kell fogyasztani  legalább 6 hétig.
• Irritábilis bél szindroma esetén legalább két hónapi 320-640 mg kivonat fogyasztása után a betegek 26%-a számolt be a tünetek csökkenéséről.
• A cinarin és a növényben található többi fenolos vegyület együttes   májvédő hatása a jól ismert silymarinéhoz hasonló.

Mit jelent ha csak élelmiszerként fogyasztjuk

• Antioxidáns hatékonysága kiemelkedően magas, 1000 különböző élelmiszer növény közül egy vizsgálat a 7. helyre rangsorolta. Különleges polifenol-flavonoid-C-vitamin kombinációja  csökkenti a rák kialakulásának esélyét.
• Alacsony kalória, szinte 0 zsírtartalmú, viszont nagyon gazdag élelmi rostokban, azoknak minden pozitív tulajdonságával együtt.
• A friss articsóka kiváló forrása a folsavnak- különösen várandósoknak ajánlható fogyasztása 100gr-ban az ajánlott napi mennyiség 17%-a található.
• Jó forrása az egyéb B-vitaminoknak  mint például a niacin, B6 vitamin (piridoxin), tiamin és pantoténsav, amelyek nélkülözhetetlenek az optimális celluláris metabolikus funkciókhoz.
• Az articsóka gazdag forrása az ásványi anyagoknak mint a réz, kalcium, kálium, vas, mangán és a foszfor.A kálium  segít a pulzusszám és a vérnyomás szabályozásában. A mangán co-faktora  a szervezetben nélkülözhetetlen  antioxidáns enzimnek, a szuperoxid dizmutáznak. Rézre és vasra  van szükség vörösvértestek termel?déséhez. 
• Továbbá tartalmaz kis mennyiségeket más jól ismert  antioxidáns flavonoid vegyületekből is, mint a béta-karotin, a lutein és a zeaxantin.

Az articsóka tehát  ünnepek táján nehéz/sok/zsíros étel fogyasztása esetén  hasznos segítség,  ne feledkezzünk meg róla!