(MTI) – A fog növekedési vonalain kimutatható elemek, nevezetesen a bárium és a kalcium változó mennyiségének vizsgálatával tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a neandervölgyi csecsem?ket viszonylag korán leszoktatták az anyatejr?l.

    A Nature cím? tudományos magazinban megjelent tanulmány szerint a kalcium és a bárium ingadozó mennyisége a modern emberek és a makákó majmok fogaiban krónikaszer?en felfedi, hogy a csecsem?k étrendjében mikor tértek át az anyatejr?l a szilárd halmazállapotú táplálékra.
A f?eml?sök fogzománcának legf?bb ásványi anyaga a hidroxiapatit (HAP), a kalcium-foszfát egy formája. Ám a véráramban el?forduló, a kalciumra kémiailag hajazó nyomelemek, mint amilyen a bárium vagy a stroncium, szintén beépülhetnek a fogzománcba meszesedés közben – fejtette ki Manish Arora, a New York-i Mount Sinai Orvostudományi Egyetem környezeti kémikusa. A fogak már a születés el?tt formálódni kezdenek az ínyben, úgyhogy növekedési vonalai h?en tanúskodhatnak – akár csecsem?korban – a szervezetet ért kémiai hatásokról és a táplálkozási szokásokról, beleértve az anyatejr?l való leválasztás hozzávet?leges idejét is.
A kutató vezette csapat a bárium és kalcium arányát vette górcs? alá az emberek és a makákók fogaiban mindkét faj szoptatási és táplálkozási szokásainak pontos ismeretében. Az eredmények azt jelezték, hogy a születés el?tt egyik faj esetében sem mutatható ki bárium a fogzománcban, ám közvetlenül a születés után a kémiai elem mennyisége hirtelen megugrik, mivel az anyatejben viszonylag sok van bel?le. Aránya azonban fokozatosan süllyedni kezd azzal párhuzamosan, hogy a csecsem?k étrendje mind inkább kiegészül egyéb táplálékfajtákkal, a végleges leszoktatással pedig mennyisége egészen alacsony szintre apad.
   A tanulmány keretében a tudósok egy neandervölgyi kisgyerek fogának növekedési vonalait is elemezték. Kiderült, hogy nagyjából héthónapos koráig kizárólag anyatejen élt, majd további hét hónapig más táplálékot is kapott. Azt követ?en azonban a fogzománc báriumszintje hirtelen lecsökkent, jelezve, hogy a kicsi étrendjéb?l elt?nt az anyatej. 
Arora véleménye szerint a tizennégy hónap meglehet?sen korainak t?nik a leszoktatáshoz, a nem-ipari emberi társadalmakban ugyanis általában 2,5 éves korig szoptatták a gyermekeket.
Louise Humphrey, a londoni Természettörténeti Múzeum antropológusa úgy ítélte meg, hogy egyetlen fog vizsgálatából nehéz általános következtetéseket levonni. Mindazonáltal elképzelhet?nek tartja, hogy a neandervölgyiek valóban korábban szoktatták le csecsem?iket az anyatejr?l, mint a mai ember ?sei, méghozzá azért, hogy rövidebb id?n belül újra – vagyis gyakrabban – szülhessenek.  De lehetségesnek tartja azt is, hogy a szóban forgó csecsem? anyja váratlanul meghalt vagy megbetegedett.
Az antropológus meglátása az, hogy mindkét változat alapvet? kihatással lehetett a neandervölgyiek társadalmi szerkezetére. Egy fészekalja gyerekr?l gondoskodó anya bizonyosan rászorult családja és környezete támogatására, ami arra utalhat, hogy a közösség tagjai rendszeresen segítettek egymásnak. Ha pedig a leszoktatás az anya betegsége vagy halála miatt történt, akkor az árván maradt kicsit valószín?leg a nagyobb testvérek vagy rokonok nevelték fel (a fog egy nyolcéves gyereké volt).
A leszoktatási id? több szempontból is befolyásolja a demográfiai folyamatokat, beleértve a szülések közötti id? hosszát is – húzta alá Holly Smith, a Michigani Egyetem ?sembertani kutatója, hozzáf?zve, hogy az utóbbi f?leg a népességnövekedés ütemére van hatással.