Az igazi abszint egy rendkívül magas alkoholtartalmú párlat, melynek a f? alkotórészei a fehér üröm, az ánizs és az édeskömény, de ezeken gyógynövényeken kívül tartalmaz még citromfüvet, izsópfüvet és angyalgyökeret. Készítése során a fenti növényeket tiszta alkoholpárlatba áztatják, majd lepárolják, hogy a durvább ízekt?l megszabaduljanak. A lepárlás után egy második áztatással is ízesítik, ehhez azonban már inkább olasz ürmöt és izsópfüvet alkalmaznak, amelyt?l megkapja a legendás mohazöld színét, ezért „a zöld tündérnek” (franciául la fée verte) is nevezik. Ízében általában az ánizs a legmeghatározóbb, amit az édeskömény és az ürömf?, majd a többi összetev? aromája követ, különösebb keser? mellékíz nélkül.
A tiltott ital története
Az abszint el?tt is léteztek ürmös és ánizsos italok, újszer?sége abban rejlett, hogy a fehér üröm elviselhetetlen keser?ségét?l lepárlással szinte teljesen megszabadultak, így helyette az üröm tiszta, citrusos-kesernyés íze egészítette ki az ánizst és az édesköményt. Az els? írásos forrás egy 1769-es neuchâteli újságban található, melyben Suzanne-Margerite Henriod a saját készítményét „Bon Extrait d’Absinthe” néven hirdette a Neuchâtel kanton Val-de-Travers kerületében található Couvet-b?l. Ez a készítmény akkor még valószín?leg lepárolatlan gyógynövénytinktúra volt. Ezt az elixírt egy népszer? legenda szerint a szintén Couvet-ben él? francia orvos, Dr. Pierre Ordinaire fejlesztette tovább 1792 környékén. Kezdetben orvosságként árulták, ami gyakorlatilag mindenre gyógyír volt, az epilepszián, fejfájáson és a hasgörcsön át egészen a vesek?ig. Egy csipkekeresked?t, Daniel Henri Dubied-et nagyon érdekelte Dr. Ordinaire találmanya, de nem, mint gyógyszert, hanem, mint aperitifet. Ezért vásárolta meg állítólag Ordinaire eredeti receptjét a Henriod testvérekt?l és a 19. század elején és el is kezdte a sorozatgyártását. Az abszint virágkora az 1880-1910-es évek közé tehet?. A franciák több abszintot fogyasztottak, mint bármely más nemzet és az 1900-as évekre Párizs egyik jellegzetességévé vált. Számos hírességet inspirált az alkotásban, köztük Degas-t, Van Gogh-ot, Picasso-t és Braque-t is.
A függ?séghez vezet? ital sorra szedte áldozatait, ezért követ?i mellett nagyszámú ellenz?i is voltak. Túlzott fogyasztásának tünetegyüttesét Dr. Valentin Magnan után abszintizmusnak nevezték, és egyre inkább elhatárolták a lényegében azonos tüneteket mutató krónikus alkoholizmustól, melyet azonban kevésbé tartottak súlyosnak. Ahogy az ital egyre jobban terjedt, úgy szaporodtak a részben, vagy teljesen mesterséges hamisítványok, melyek általában mérgez?ek voltak és felel?ssé tehet?k az abszint betiltásáért. Ezek olyan sok változatban és olyan nagy mennyiségben kerültek a piacra, hogy a 20. század elején egyes kortárs kutatók nem voltak biztosak benne, gyártanak-e még valódi abszintot. A tipikus olcsó „abszint” ipari alkoholból, ízesít?kb?l és mesterséges színezékekb?l állt. A halálos kimenetel? eseteket gyarapította, hogy a hamisítók mérgez? réz sókkal próbálták meg fokozni zöld színt, ami az amúgy a természetes klorofiltartalomnak köszönhet?. Viszont egyes híresztelések szerint nemcsak a fogyasztók estek az abszint áldozatául. Egy sor abszintos delíriumban elkövetett gyilkosság, ahol az eszét vesztett tettes brutálisan vetett véget akár egész családja életének, el?mozdította az italt övez? növekv? rettenetet. Ezt tetézte még egy Franciaországban készített felmérés, amely szerint 1871 és 1901 között az elmegyógyintézetbe zártak száma megduplázódott, s a kezeltek legtöbbje alkoholista volt, „abszintistaként” csak a nagyon súlyos eseteket diagnosztizálták. Az „abszintista” esetek száma pont elég volt az ital háttérbe szorításához, ezzel id?legesen véget vetettek az abszint százötven éves viharos pályafutásának. Az ital állítólagos káros hatásaiért növényi összetev?it, f?leg a fehér ürömf?ben található tujont tették felel?ssé, melyet azonban a korabeli és mai abszint egyaránt csak kis mennyiségben tartalmaz. Az abszint meghurcolása ellenére nincs bizonyíték arra nézve, hogy valaha is veszélyesebb lett volna más szeszes italoknál. Az abszint növényi összetev?inek – f?leg az abszintizmus félreértelmezése miatt – ma gyakran hallucinogén és más pszichoaktív hatásokat tulajdonítanak, ennek azonban nincs tudományos alapja. Tilalmát mára a legtöbb országban eltörölték, és eredeti változatában is gyártható.
A szertartás
Talán nincs még egy ilyen ital, amelynek fogyasztását ilyen szertartásosság övezne. Az ital kedvel?i a keser? íz élvezhet?bbé tételéhez fehér kockacukor hozzáadásával isszák az abszintot. A kockacukrot egy külön erre a célra kialakított lyukacsos kiskanálra helyezve jeges vízzel mossák bele az italba, így az addig tisztán ragyogó smaragdszín opálossá, szinte foszforeszkálóvá válik. Ezt a látványos elváltozást hajdanán az abszintban lakozó mágikus er?nek tulajdonították, pedig csak az illóolajok vízben való rossz oldhatósága idézi el?, ez az úgynevezett louche-hatás – látványosabb, ha a jeges vizet csak lassan adagoljuk az italhoz.
Forrás: Wikipedia, Delux, Origo,