A migrén és a só

A sok sót tartalmazó táplálkozás csökkentheti a migrén és egyéb súlyos fejfájások kialakulásának esélyét. A só szerepe egyébként is átértékel?d?ben van, még az is lehetséges, hogy a non-hipertóniások körében a túl kevés sóbevitel növeli a halálozást.

Egy a Headache cím? szaklapban megjelent vizsgálat szerint (Janice M. Pogoda és mtsai: Severe Headache or Migraine History is Inversely correlated with Dietary Sodium Intake: NHANES 1999-2004) kisebb valószín?séggel szenvednek migrénes rohamban azok, akik a táplálkozás révén több sót visznek a szervezetükbe; n?k esetében az inverz kapcsolat csak alacsonyabb testömeg index esetében érvényesült, míg férfiak körében a testsúlytól függetlenül fennállt. Mint a tanulmány utolsó szerz?je Michael Harrington (Huntington Medical Research Institute, Pasadena, Kalifornia) az eseményr?l beszámoló New Scientistnek elmondta, hogy az inverz összefüggés meglepte a kutatókat, akik pont az ellenkez?jére számítottak, mivel ismert, hogy a nátriumionok aktiválják a neuronokat.

A tanulmány 8819 feln?tt bevonásával 1999 és 2004 között zajlott kérd?íves egészségvizsgálat (National Health and Nutritional Examination Survey) adatain alapszik, és eredménye szerint azok, akik a legtöbb sót fogyasztják egyben azok, akik a legkevesebb migrénr?l és fejfájásról számoltak be.

A New Scientist egy másik írása szerint egyébként is változóban van a migrénr?l kialakult képünk. Mint arról Helen Philips beszámol, az elmült évtizedben kiderült, hogy a migrén sokkal súlyosabb betegség, mint eddig gondoltuk, mivel a hátterében valódi agyi struktuális és funkcionális eltérések vannak, amelyek nemcsak a migrénes roham alatt állnak fenn, továbbá a kórkép lefolyása progresszív. A folyóiratnak nyilatkozó migrén-szakért? Peter Goadsby (King’s College London és University os California, San Fransisco, Kalifornia) szerint ma már nem úgy kell gondolnunk a migrénre, hogy az vaszkuláris megbetegedés vagy fájdalom szindróma, hanem inkább neurológiai kórképnek kell tartanunk.

A képalkotó lehet?ségek b?vülésével intenzíven kutatják a migrén agyi hátterét, így pl. Nouchine Hadjikhani és munkatársai (Harvard Medical School) azt találták, hogy a migrénesek szomatoszenzoros agykérge – különösen a fejhez és archoz tartozó területek – megvastagodott, azaz a migrénnek eszerint is hosszútávú következményei is vannak, nyilatkozta Hadjikhani, akinek vizsgálatai a vizuális kortex vastagodására is felhívták a figyelmet. Ez utóbbi tünet összefüggésben lehet a migrének mintegy 20%-át érint? a bevezet? szakban (aura) jelentkez? vizális hallucinációkkal.

Mint Helen Philips megjegyzi, az elmúlt évtizedben annyi agyterület struktúrális változását mutatták ki a migrénnel összefüggésben, hogy szinte nincs olyan agyi régió, amely érintetlen lenne. A szenzoros területeken túl fontos az érzelemsszabályozásért felel?s területek és a hippocampus, továbbá nem meglep? módon a fájdalommal kapcsolatos területek érintettsége, olyannyira, hogy egyes kutatók szerinnt lehetséges az egész agy érintettsége. Az mindenesetre ma már bizonyos, hogy a migrénben szenved?k agya túlérzékeny, és ez a túlérzékenység a rohamok közötti periódusban is fennmarad: agyi válaszaik nem habituálódnak, továbbá a migrénesek igen rosszul teljesítenek a negativitáshoz való vonzódást mér? tesztekben. Több figyelmet szentelnek azoknak a stimulusoknak, amelyeket nem szeretnek, talán ez is összefüggésben állhat azzal, hogy körükben több a depressziós.

Mindazonáltal leginkább talán a hippotalamuszt érint? funkcionális változások és azok az eltérések jelent?sek, amelyek a hipotalamusz többi agyterülettel való kapcsolatait érintik. A hipotalamuszhoz köthet? a migrénre jellemz? számos tünet, így az émelygés, hányás, orrdugulás, könnyezés, fokozott mérték? vizeletkiválasztás, szomjúság, éhség, ásítozás és a fáradtság. Így nem meglep?, hogy az agyi képalkotó vizsgálatok is a funkcionális konnektivitás növekedését mutatták ki a hipotalamusz és a testm?ködés kontrollját végz? agyterületek között.

A migrén háromszor gyakoribb n?kben, mint férfiakban, és a kutatók – amennyiben vannak ilyenek – a migrénes n?k és migrénes fférfiak közötti különbségeket is szerették volna megtalálni. A vizsgálatok két f? agyterületben mutattak kis eltérést: a migrénes n?k agyában vastagabb a precuneus nev? agyterület (ez a terület valószín?leg közre m?ködik az öntudat kialakításában), vastagabb a szenzoros feldolgozásban és az automatikus testi funkciók kialakításában kontrolljában, továbbá annak eldöntésében közrem?köd? hátsó inzuláris kérgi terület, hogy mi a fontos érzelmileg az adott pillanatban, írja Phillips. Vagyis n?k migrénje esetén több érzelmi pálya érintett.

Érdekes megfigyelés, amit a korábban említett Peter Goadsby és munkatársai tettek, hogy migrénben szenved? anyák csecsem?i 2,6-szor nagyobb valószín?séggel szenvednek kólikában. (A migrén hátterében 70%-ban figyeltek meg családi halmozódást.) Így elképzelhet?, hogy a kontrollálhatatlan sírással jelentkez? kórkép nem az érzékeny bélrendszer tünete, hanem a migrén korai formája, és lehetséges, hogy a kólikás csecsem? a ráöml? rengeteg szenzoros infomációval küzd meg nehezen.

A migrén gyógyítására kevés lehet?ségünk van, holott ha az valóban progresszív betegség, fontos lenne idejekorán megállítani az agy romlását. Újabban transzkraniális mágneses stimulációval próbálkoznak és a migrénesek vérében Goadsby által felfedezett CGRP (calcitonin gene related peptide) receptorának blokkolásával.

A bevezet?ben említett sóban gazdag diéta is segíthet a Lancet folyóirat egy tanulmánya szerint ugyanis azoknak, akiknek nincs magas vérnyomásuk – egy viszonylag magas határig – nem kell félniük a magas sóbevitelt?l. Mint arról a PharmaOnline is beszámolt több, mint 130 ezer ember vizsgálata alapján normotenziós embereknél a sóbevitel és az elhalálozás között U alakú összefüggést találtak (). A vizsgálat meglep? eredménye szerint az alacsony sóbevitel emeli a szívinfarktus/stroke kockázatát, illetve az ezzel összefügg? elhalálozásét is. (A vizsgálatban az „alacsony sóbevitelt” 3000 mg alatti nátriumbevitelként definiálták, ami meghaladja a nemzetközi ajánlásokban szerepl? napi beviteli értéket.)

Forrás:mta.hu