A magyar flórában több olyan növény is van, melyekr?l csak régi gy?jteményi példányok alapján tudjuk, hogy élnek vagy éltek Magyarország területén. Az igazán ritka fajok néha évtizedekig sem kerülnek szemünk elé. Így könnyen gondolhatjuk, hogy már kipusztultak Magyarországról. Mire jók a természetrajzi gy?jtemények? 6. rész
Ilyen elt?ntnek gondolt faj volt a lágylevel? zörg?f? (Crepis mollissubsp. hieracioides), mely Közép-Európa hegyvidéki tájain, a h?vösebb, csapadékosabb éghajlatú területek kaszálórétjein él. Hazánkból egészen a közelmúltig egyetlen, több mint 200 évvel ezel?tt, 1899-ben, Kitaibel Pál (1757–1817) által gy?jtött herbáriumi adata volt ismert. A Kitaibel-féle példányt a második világháború utáni növényhatározók már meg sem említik. Az országból kipusztultnak hitt növény 2014-ben mégis el?került egy bakonyaljai réten.
Ahogy a növény- és állatfajok jelent?s része, így ez a növény sem azonosítható „ránézésre, két méterr?l”. Ha így is lenne, jelent?sége és „kipusztult” státusza miatt új adatai csak bizonyítópéldány mellett fogadhatók el. A dokumentációs célú gy?jtés nem megkerülhet?. Mivel a faj hazánk újabb növényhatározóiban nem szerepel, jelenleg nem védett. Védeni ugyanis csak azt lehet, amit ismerünk.
A lágylevel? zörg?f? ritkasága és veszélyeztetettsége alapján fokozottan védett státuszt érdemelne. Magyarország védett növényfajai közé a lista elkövetkez? frissítéskor kerülhet. Addig a dokumentációs céllal gy?jtött példány (a pontos adatokkal ellátott bizonyíték) és az illetékes természetvédelmi hatóság (amely az érték védelme érdekében hivatalosan eljárhat) képviseli e ritka faj populációjának érdekeit.
Zörg?füvünk esete nem egyedi. Hasonló a borzas macskamenta (Nepeta parviflora) története is. Azzal a különbséggel, hogy nem kihaltnak hitték, hanem gy?jtésének hitelességében kételkedtek, hazai el?fordulását herbáriumi bizonyítópéldánya ellenére egyenesen megkérd?jelezték. E különleges sztyeppi növényritkaságot sokáig csak a 19. század egyik legnagyobb magyar herbaristája (növénygy?jt?je), Tauscher Gyula Ágoston (1833–1882) gy?jtötte. Tauscher példányát múzeumunk Herbarium Carpato-Pannonicum kollekciójában ?rizzük. Gy?jtését követ?en másfél évszázadig senki sem észlelte. Az újabb terepi kutatások során bebizonyosodott, hogy a kétely alaptalan volt. A Mez?föld flórakutatása során, az 1990-es években több eldugott, szántóföldek között megbújó löszvölgyben is megtalálták. A borzas macskamenta immár fokozottan védett faj, a legnagyobb becsben tartott sztyeppi maradványnövényeink egyike- írta Bauer Norbert.
Kép és szöveg forrása : greenfo.hu