A kétarcú gyom

Az alföldektől kezdve 1500 méteres tengerszint feletti magasságig bárhol megtalálható. Szereti a napsütést, a meleget, a nedves környezetet és a tápanyagokban gazdag talajt, de jól alkalmazkodik és megél ettől eltérő körülmények között is.

A hüvelyesek családjába tartozik, így óriási előnnyel ruházta fel a természet: a gyökérgumó – a baktériumokkal folytatott szimbiózisának köszönhetően – képes értékes nitrogént beszerezni a talaj levegőjéből. A gyökérgumókból a szőlőhöz hasonlatos (fásodó és ágakra oszló) növényszárat növeszt, amelyet sárga pelyhecskék és sűrű levélzet fed. Akár 100 métert is képes a földön kúszni, ám ha támaszra lel, 30 méter magasra is “felmászik”.

Terebélyes leveleinek dzsungeléből nyaranta csak illatos, harangformájú virágai kukucskálnak ki. Virágai különlegesek, feltűnőek: kékeslila színűek, 20 cm hosszúak és fürtökbe rendeződnek. E fürtös virágoknak csupán néhány darabja életképes, ezek apró magokat tartalmazó, sötét hüvelyterméssé alakulnak, melyek 5-10 cm hosszúságúak.

A termés héja rendkívül kemény, ezért elképzelhető, hogy csak jó néhány év elteltével csírázik ki. Öt méter mélyen található gyökérhálózatának rendkívül gyors szétágazásával területet hódit magának. A gumókból további, akár naponta 30 centiméternyit is növekvő, növényszárak fejlődnek.

Zöld árhullám

A kudzut Kínában és Japánban már i. e. V. században sokoldalúan felhasználták. Tudósok azonosítottak egy, a kőkorszakból (!) származó kudzu rostot. A nyugati világ azonban csak 1876-tól kezdi felfedezni magának, amikor az Egyesült Államokban egyfajta dísznövényként jelenik meg.

A kezdeti lelkesedés azonban néhány évtized alatt rémületbe csapott át. A kudzu – természetes ellenség hiányában – úgy terjed, mint a zöld árvíz. 1972-ben gyomnövénynek minősítették Amerikában. Napjainkban az USA déli részén már több millió hektárnyi termőföldet borít el. A helyi lakosok azt mondják: éjszakára be kell csukniuk az ablakokat, nehogy a növény álmukban befonja őket.

Az eredeti ősnövényzetet napjainkra ellepte a kudzu áradata, és lassan megöli őket a fény hiánya. Az is kiderült, hogy a kudzu környezetében rendkívül káros, földközeli ózonréteg alakul ki.

A legerősebb gyomirtó szerek, a kaszálás, az égetés, a kecskék, sőt a parazita gombák sem tudnak segíteni. Egyszerűen semmi nem hatásos. Az Egyesült Államokban évi 1 milliárd dollárra becsülik a kudzu elleni harc költségeit. Új-Zélandon 2002-ben nem kívánatos organizmusnak kiáltották ki.

Ellenségből óriási segítő

Több száz éves tapasztalat bizonyítja és a modern tudomány is állítja, hogy a kudzu a jövőben hatalmas tartalékot jelenthet a szövetek, a papír, a kozmetikumok, a különböző állati tápok gyártásában, segíthet regenerálni a biomasszát, a terméketlen területek, sivatagok és városok talaját, valamint vízrendszerét.

A kudzu gyökeréből kivont por édesen csípős ízű és enyhe illatú. Az ázsiai, illetve a makrobiotikus konyhában előszeretettel használják mártások, levesek, desszertek, pudingok, italok és dzsemek ízesítésére. A rántott növényszár és levél is kiváló ízű, de készítenek belőle galuskát, kenyeret, fagylaltot, sőt még kolbászt is. A hagyományos kínai orvoslásban az 50 alapvető gyógynövény előkelő listáján szerepel.

A modern orvostudomány lassan igazolja a több ezer éves tapasztalatokat. A kudzu gyökér kivonata izoflavonokat, többek között puerarint és daidzeint, továbbá nagy mennyiségű keményítőt, glükozidokat, 13-féle aminosavat, vasat, kalciumot, szelént és további fontos anyagokat tartalmaz. A gyökeréből készített tea, tinktúra vagy por jelentős mértékben segíti a májsejtek regenerálódását, és támogatja az epekiválasztást. Felgyorsítja az emésztést, javítja a méregtelenítés folyamatát, ezzel segít megelőzni a szív- és érrendszeri betegségek kialakulását.

A növényben található izoflavonok bizonyítottan daganatellenes hatásúak, illetve másolják az ösztrogén hatásait, amely javítja a fizikai kondíciót, erősíti az immunrendszert, növeli az életerőt, főleg a nőknél. A kudzu serkenti az agyban a “boldogsághormonok” (szerotonin és dopamin) termelését. Ezek segítenek többek között az alkoholmegvonás függőségi tüneteinek, továbbá a másnaposság, valamint a depresszió tüneteinek a leküzdésében. Csökkentik az étvágyat és növelik a libidót. Említett hatásait már több száz éve kihasználják az alkoholisták vagy a kóros elhízásban szenvedők. A jövőben remélhetőleg az Alzheimer-, valamint a Parkinson-kórral küszködő betegek is megtehetik ezt.

Vladimír Vonásek