A gyógyszeripar neves gyógynövény-kutatói: Kabay János

A fiatalon elhunyt kutató gyógyszerészre rendszeresen megemlékeznek ma is szülőhelyén, Tiszavasváriban, ahol az általa felfedezett és kidolgozott technológiával, ipari úton állították elő hulladék mákszalmából az értékes fájdalomcsillapító morfint. Az egykori üzem helyén létesült az Alkaloida Vegyészeti Gyár. Legyen akármilyen új nevű gyár és tulajdonos ezen a helyen, a példaértékű kezdeményezés világhírét senki sem vitathatja. A magyar gyógyszerészet olyannyira nagyra becsüli Kabay munkásságát, hogy emlékérmet alapított tiszteletére. A Kabay emlékérem odaítélése ma is rangot jelent azoknak, akik a gyógyszergyártás területén jeleskednek.

Kabay János 1896. december 27-én született Büdszentmihályon (közigazgatásilag ma Tiszavasvárihoz tartozik). Apja, Kabay József negyven évig volt Büdszentmihály főjegyzője az I. világháborút követő 1918-as összeomlásig. Mesteremberi családból származott,
91 éves korában 1942-ben hunyt el. János anyja egy száműzött lengyel orvos lánya volt, Deák Piroska. Az erős akaratú asszony bizonyára hatást gyakorolt fia karrierjére. A hat gyermekből a legelső, Péter gyógyszerész lett, a második, József pedig orvos.
János iskoláit Hajdúnánáson és Nagykállón végezte, végül 1915-ben a hajdúnánási gimnáziumban érettségizett. Ezután rövid ideig írnokoskodott a falu birtokán. A grófi uradalom földjén mákot is termesztettek. Elment a híre annak, hogy a száraz mákszalmát az öregek egy pohár meleg vízben áztatták, abba a zsebkendő csücskét belemártották és altatóul ezt adták a síró csecsemőnek, hogy elaludjon. A fiatal Kabaynak bizonyára eszébe jutott ez a nem éppen veszélytelen népi szokás, amikor később kidolgozta híres extrakciós módszerét!

Érettségit követően Budapesten, a József Nádor Műszaki Egyetem gépészmérnöki karára iratkozott be, de a háború kitörése miatt négy évig katonaként szolgálta a hazát. A monarchia összeomlása után 1919 őszén rövid ideig hadifogolyként Prágában tartózkodott. A tábori kórházban újra találkozott a morfinnal, amelyet a fájdalomban szenvedő katonatársaknak adagolták.

Elszegényedő szülei és a család támogatása arra késztették, hogy gyógyszerész bátyja hajdúnánási gyógyszertárában legyen két évig gyakornok. Így került 24 évesen, 1920 őszén a Pázmány Péter Tudományegyetemre gyógyszerészhallgatónak. A szorgalmas, érdeklődő és lelkes diák feltűnt Augustin Bélának, aki akkor a Gyógynövény Kísérleti Állomás igazgatása mellett a botanikát oktatta az egyetemen. Ettől kezdve alakult ki az a barátság, ami később munkatársi kapcsolathoz vezetett. Ebben az is közrejátszott, hogy mindketten rajongtak a zenéért. János– bár katolikus volt – otthon a református istentiszteleten gyakran orgonált és vezényelte a
korálokat éneklő kórust. Gyakornokként, bátyja patikájában, a kis laboratóriumban már kémiai kísérleteket végzett, főleg a mákkal.

1924-ben megkapta a gyógyszerészi diplomát. Augustin meghívására még ebben az évben a Kísérleti Állomásra került. Ekkor került ide Kelp Ilona vegyész, aki a műegyetemen végzett és már doktorált. Ő az illóolajok kutatásába kapcsolódott be. A tehetséges Ilona kezét hamarosan megkérte Kabay János. Boldog házasságban éltek 1936-ig, János haláláig. A morfinkutatásban is együtt érték el a világszabadalomnak elismert eredményeket.

1926-ban Büdszentmihályra távoztak és mindent elkövettek annak érdekében, hogy családi vállalkozás formájában morfingyár létesüljön. 1927-ben megalapították az Alkaloida Vegyészeti Rt-t. Eleinte préseléses, „zöld” technológia szerint végezték a morfin kinyerését. Az előállítás veszteséges volt, de Augustin professzor közbenjárására a Földművelésügyi Minisztérium kölcsönnel, majd részvények kibocsátásával próbálta segíteni a gyárat, lehetővé téve a fejlesztést is. 1929-ben az európai gazdasági válság mélyülése miatt a részvények kibocsátása meghiúsult. A mélypontot Kabayék nagy erővel vészelték át, már két kisgyermekükkel
szegénységben élve.

Wendler Miklós üzletember és különösen Spergely Béla, az MGYT akkori elnöke felismerték a lehetőséget és leleményességükkel újra reményt támasztottak. Részvényekkel és állami támogatással a gyár 1931-ben újra termelt. A magyar morfingyártásra felfigyelt a világhírű amerikai Merck-cég elnöktulajdonosa és németországi képviselője is. Ebben az évben a nagy szárazság miatt a gyár udvarán felhalmozódott a száraz mákszalma. Kabay ekkor kezdte el azokat a vizsgálatokat, amelyekkel – felesége szorgalmas munkáját
igénybe véve – sikerült bebizonyítania, hogy a máknövény alkaloidtartalma a száradás alatt alig csökken. Korábban ezt a lehetőséget a hozzáértők elvetették. 1931-ben hivatalosan beiktatták az új magyar szabadalmat: „Ópium alkaloidok előállításának módszere”. Az általa részletesen kidolgozott extrakciós technológia, a „száraz” eljárás megkezdte világhódító útját. Wendler mindent megtett a magyar monopólium megszerzéséért, ami 1933-ban sikerrel járt. Megmaradt a gyár, számos gazdasági nehézség és családi betegeskedés ellenére. 1934-től már jelentős exporttal stabilizálódott a helyzet, igen jó együttműködés alakult ki a lengyelekkel, a gyár bővítésére, felújítására is sor került. 1935-ben családi akaratnak eleget téve, jószívűen átadta a gyár vezetését Péter bátyjának, aki
cserébe átadta budai lakását az egyre jobban kimerült és betegeskedő Jánosnak és Ilonának.

Ebben az évben az USA-ban is bejegyezték szabadalmát, ezt követően még 10 más külföldi országban is. Azonban a gyárral kapcsolatos bonyodalmak, bátyjával való nézeteltérések még jobban megviselték legyengült szervezetét, ami korábbi sérvbetegségének kiújulásához vezetett. Műtétet követő vérmérgezés és tüdőgyulladás következtében, 1936. január 29-én – orvos
bátyja, József szerető kezei közt – halt meg a magyar gyógyszeripar egyik legnagyobb egyénisége.

Özvegye, Kelp Ilona 1970. június 10-én halt meg Sydneyben, ahová a Kabayak kivándoroltak, miután Magyarországon az új, szocialista rendszerben 1948-ban a gyárat államosították.

Forrás: Farmakognózia Hírek 2015 június
Kabay J. J. (1992): Kabay János magyar feltaláló élete. Alkaloida Vegyészeti Gyár Rt, Tiszavasvári
T. Novák K., Hermecz I. szerk. (2005): Esti beszélgetés – Magyar Gyógyszerkutatók portréi. MTA Gyógyszerkémiai
és Gyógyszertechnológiai Munkabizottsága, Budapest