A gyógyító mályvacukor

Az orvosi zilizt (Althaea officinalis L.) korunkban gyógyászati felhasználás céljára termesztik. Ugyanakkor közkedvelt és egészséges konyhai finomságnak számít.
A franciák tavasszal a friss hajtásait eszegetik, a Közel-Keleten pedig hagymával keverve sütik meg gyógyhatású gyökereit.
Már az antik időkben is használták gyógyító célokra. Tudományos neve az ógörög althein (gyógyítani) szóból ered. A kolostorok kertjeiben I. (Nagy) Károly császár parancsára kötelezően termesztették és a leggyakrabban használatos gyógynövények közé sorolták.
A ziliz a mályvafélék családjába tartozik, a hibiszkusz rokona. Korábban varjúmáknak, mályvarózsának, olasz mályvának is nevezték. Többféle zilizt ismerünk a Földközi-tenger, Kis- és Közép-Ázsia vidékéről. Fokozatosan terjedt el Dél-Európában, Afrika északi részein, Ázsiában és Észak-Amerikában. Melegben (alföldeken), nedves, sós talajban érzi jól magát – cserjésekben, erdőszéleken, folyók, halastavak, lápok partjain. Magyarországon is honos. A XIX. században még sűrűn elterjedt növény volt, mára azonban felkerült a szigorúan védett növények listájára, és csak gazdasági célokból termesztik.

Szőrös hibiszkusz
Az orvosi ziliz daliás évelő növény, amelynek egészét bársonyos szőrök borítják. Az első évben a földközeli levélrózsája és virágokat még nem hozó növényszára nő ki vastag gyökérzetéből. 180 cm magasra is képes megnőni, növényszára üreges, lágy, fehér belső résszel. Hosszú nyelű levelei váltakozva nőnek ki a szárból, az alsók tojás alakúak, a feljebb levők erősen fogazottak. A második év nyarától a felső levelek alatt megjelennek a csodálatos fehéres rózsaszínű és lila ötszirmú virágai. A növényszár tetején rendeződnek ritka fürtökbe, a méhek által is kedvelt virágok. Gyorsan elvirágoznak, rendszerint már a virágzás napján. Termése 15-20 korong alakú résztermésből áll.
A hatóanyagok a növény egészében megtalálhatók. Legfontosabb a nyálka (a gyökérzetben akár a 30%-ot is elérheti), a keményítő, pektin, a cukrok, a flavonoidok (virágokban), az ásványi anyagok, a szerves savak, a C-vitamin, a cserzőanyagok, az illóolajok stb. A ziliz levelei és virágai nyáron folyamatosan gyűjthetők, főként száraz időben. Lehetőleg már reggel szedjük le a virágokat, mielőtt teljesen kinyílnának. A növény legértékesebb része azonban a gyökere, mert a legtöbb nyálkát ebben a növényi részben találhatjuk. (A növény gyökerét ősszel célszerű begyűjteni, a nyálkatartalom ugyanis a vegetációs időszak végén a legmagasabb – A szaklektor.)
A ziliz képes nagymértékben magába szívni a levegő nedvességtartalmát, ezért odafigyelve szárítandó (max. 50 °C-on) majd száraz, sötét helyen (papírba csomagolva) kell tárolni, felhasználásig. A megfelelően kiszárított gyökér a törésvonalánál fehér színű, és enyhén illatos.

Gyógyít a nedve
A ziliz gyökeréből rendszerint extraktumot készítenek: a száraz anyagot 6-8 órán át áztatják hideg vízben (így a nyálka könnyen kioldódik, és a keményítő sem veszít az értékéből). Leveleiből és virágaiból teát szokás készíteni. A ziliz nyálka belsőleg használva védőréteget képez az emberi szervezetben, óvja a nyálkahártyákat (a bőrt) a baktériumokkal és egyéb kórokozókkal szemben, valamint enyhíti az irritációt és gyulladást.
Ősidők óta alkalmazzák felső légúti betegségek kezelésében. A kivonattal történő gargarizálás segítséget nyújt a köhögés csillapításában, segíti a hurut felköhögését, enyhíti a szájüregi gyulladásokat, a hörgőgyulladást, a mandulagyulladást, a tüdőgyulladást, a torokgyulladást és az asztmát. Ökörfarkkóróval, martilapuval és útifűvel társítva gyakran megtaláljuk különböző köhögés elleni teakeverékekben és szirupokban.
A ziliz belsőleg történő alkalmazása emésztési problémák és kiválasztási gondok esetén segít, emellett javasolható gyomorgyulladás, savas gyomor, gyomorfekély, húgyúti gyulladás, vese- és bélgyulladás kezelésekor, a panaszok mérséklésére is. A növényből készült kivonat jótékony hatású (főleg gyerekeknél) kólika és hasmenés (sőt székrekedés) kezelésében is.
Külsőleg borogatás vagy öblögetés formájában gyógyítja az égési sérüléseket, a fekélyeket, a visszereket, a lábszárfekélyt stb. Szemgyulladás esetében is kiválóan alkalmazható.
A növényt angolul korábban az élőhelye szerint marshmallow-nak nevezték (marsh – láp, mallow – mályva). A ziliz keményítőjét és nyálkáját csak a XIX. században kezdték az USA-ban desszertek és más édességek adalékanyagaként használni. Az orvosi zilizt az elmúlt évtizedekben sajnos felváltották a mesterséges adalékanyagok, ám a közkedvelt mályvacukor vagy pillecukor elnevezés mindmáig fennmaradt.

Írta: Vladimír Vonásek